Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-34 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság 1986. évi állami költségvetésének végrehajtásáról

A termelőágazatokban a nyereség 7,1%-kal nagyobb az 1985. évinél. Az iparban 3,7%-kal az előző évinél sokkal lassabban — nőtt a nyereség. Az ipari átlagnál gyorsabban gyarapodott a nyereség a villamosenergia-iparban (77,6 %), a kohászatban (26,4%), a gépiparban (9%), az építőanyag-iparban (16,2%) és az egyéb iparban (6,5%). A könnyűipar nyeresége az átlagosnál lassabban (2,1%-kal) nőtt. A bányászat, a vegyipar és az élelmiszeripar nyeresége nem érte el az 1985. évit. Különösen nagy mértékben csökkent a nyereség — noha a támogatások növekedtek — a vegyiparban, főként a kőolaj világpiaci árának zuhanása miatt. A termelőágazatok átlagánál nagyobb mértékben nőtt az építőipar (19,2%), a mezőgazdaság (8,6%), az erdőgazdálkodás (41,4%), a közlekedés (15%), a belkereskedelem (9,8%), a külkereskedelem (12,2%) és a vízgazdálkodás (13,6 %) nyeresége. A posta és távközlés nyeresége az előző évihez képest csökkent. A nem termelőágazatok közül a pénzintézetek nyeresége csökkent az 1985. évihez képest. Ennek oka főként az volt, hogy a belföldi hitelkamatokat csökkentették, a külföldi adósságállomány nagyságával és összetételével összefüggő terhek megnövekedtek, s néhány fizetésképtelen vállalatnak az adósságát a bankok nyereségük terhére írták le. A veszteség összege az előző évihez képest 2,5%-kal nőtt, a veszteséges vállalatok száma az 1985. évi 263-ról 254-re csökkent. A veszteségből 1,5 milliárd forint a bányászatban, 1,6 milliárd forint az építőiparban keletkezett. A termelés költségei — a termelőágazatok összességében — a termelési értéknél kissé gyorsabban növekedtek; a 100 forint termelési értéknek a létrehozására fordított összes költség az 1985. évinél 10 fillérrel nagyobb volt. A termelés költségei közül az anyagköltség — folyó áron számítva — a termelési értéknél lassabban, 4,4%-kal növekedett, így aránya az összes költségen belül csökkent. A bérköltségek a termelési értéknél mintegy 1 százalékponttal gyorsabban növekedtek; 100 forint termelési értéket 10 fillérrel nagyobb bérköltséggel hoztak létre. A társadalombiztosítási járulék összege a bérekkel arányosan nőtt. Az értékcsökkenési leírás költségek közötti súlya az előző évivel azonos. Az úgynevezett fel nem osztott költségek — az előző évi kiugróan nagy növekedés után — kisebb mértékben, de a termelési értéknél gyorsabban növekedtek. 17 A termelőágazatok gazdálkodószervezetei nyereségüknek 46,8%-át fizették be nyereség-, illetőleg jövedelemadó, valamint városi és községi hozzájárulás címén. Ez az 1985. évihez képest 1,3 százalékponttal nagyobb költségvetési részesedés. A központosítást fokozta, hogy megemelték a nyereségadó kulcsát. Az előző évinél sokkal nagyobb nyereségtartalék-képzés ellenben csökkentette a központosítást, mivel a tartalékba helyezett összegre az adót csak annak felhasználásakor kell megfizetni. A központosítást csökkentette az is, hogy a gazdálkodók az előző évinél mintegy 2,3 milliárd forinttal nagyobb összegű nyereségadó-kedvezményben részesültek. A gazdálkodószervezetek az 1986. évi nyereségükből összesen 108,4 milliárd forint érdekeltségi alapot képeztek; ez mintegy 500 millió forinttal kisebb az 1985. évinél. Az, hogy noha a nyereség növekedett, az érdekeltségi alap mégsem nőtt, elsősorban a nagyösszegű nyereségtartalék képzésével és a központosítás növekedésével függ össze. Az 1986. évi nyereségből képzett érdekeltségi alap az 1987. évi egységes érdekeltségi alapnak a része, s ez az értékcsökkenési leírással és az alap egyéb forrásaival egészül ki. Az érdekeltségi alap terhére a gazdálkodóknak elsősorban az állammal és a bankokkal szembeni kötelezettségeiket kell teljesíteniük, s csak a fennmaradó részt fordíthatják fejlesztésre, illetőleg a személyi jövedelmek növelésére. Az előzetes felmérések szerint az 1987-ben rendelkezésre álló érdekeltségi alapok és az esedékes kötelezettségek összevetése alapján 4,8 milliárd forintnyi érdekeltségialap-hiány várható; ez sokkal — 3,7 milliárd forinttal — kisebb az 1986. évinél. Az alaphiányos gazdálkodóknak a száma az előző évi 180-ról 85-re csökkent. Nagyösszegű alaphiány főként a szénbányászatban, a gépiparban, a könnyűiparban és az építőiparban fordul elő. Az e körbe tartozó vállalatok zöme már az előző évben is alaphiányos volt, s hiányuk nem átmeneti okokra, hanem általában tartós szerkezeti gondokra, gazdálkodási hiányosságokra vezethető vissza. Több ízben előfordult, hogy az alaphiány azért alakult ki, mert a vállalatok teljesítményekkel meg nem alapozott keresetnövelést hajtottak végre, s az emiatt nagy összegűvé nőtt kereseti adóra nem tudták előteremteni a fedezetet.