Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-32 • Törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról

-31929 Az 50. §-hoz A bűnügyi költség viselésére a magánvádas eljárásban sajátos szabályok vonatkoznak, ezeket a Be 328. §-a tartalmazza. Közvádas ügyben az az alapvető szabály, hogy a vádlott felmentése, illetőleg az ellene indított eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költség az államot terheli. Magánvádas ügyben viszont a Be 328. §-a (1) bekezdésének első mondata szerint ezekben az esetekben a bűnügyi költség a magánvádlót terheli. Ez alól az (1) bekezdés második mondata kivételt tesz: a vádlottnak a bűnügyi költség megfizetésére való kötelezésére akkor is lehetőséget ad, ha a bíróság az eljárást a Be 319. §-a (1) bekezdésének b/ pontja, a 325. § (1) bekezdése, illetőleg a 327. § (2) bekezdése alapján szüntette meg; vagyis ha a feljelentő a feljelentést visszavonta, illetőleg a magánvádló a vádat elejtette, vagy a másodfokú bírósági eljárásban az eljárás megszüntetését indítványozta. Az adott esetben ez a differenciált szabályozás is méltánytalan lehet a magán vádlóra, pl. ha a büntető eljárást a vádlott halála vagy kegyelem miatt szüntetik meg, a bűnügyi költséget a magánvádló viseli. Ezt a Javaslat a Be 328. §-a (1) bekezdésének azzal a kiegészítésével oldja fel, hogy a magánvádlót akkor is mentesíti a bűnügyi költség viselése alól, ha a büntető eljárás a Btk 32. §-ának a/ vagy c/ pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból szüntették meg. Ezeknek a büntethetőséget megszüntető okoknak (a vádlott halála, illetőleg kegyelem) jellege olyan, hogy a bűnügyi költség viselésére a vádlott sem kötelezhető, ezért azt a Javaslat szerint az állam viseli. Ebben az esetben viszont az látszik helyesnek, hogy az állam csak azt a bűnügyi költséget viselje, amelyet az állam előlegezett (Be 120. § (1) bekezdésének a/ pontja). Az 51. §-hoz 1. A Javaslat 20. §-a a nyomozás megtagadását a nyomozó hatóság hatáskörébe utalja. Ebből következik, hogy a katonai eljárásban a nyomozó hatóságként eljáró illetékes parancsnokot kell feljogosítani a nyomozás megtagadására, ha arra a Btk 125. §-ának vagy a Btké 18. §-ának alkalmazása folytán, azért kerül sor, mert a katonával szemben fegyelmi fenyítés alkalmazása indokolt. A Javaslat 27. §-a alapján a nyomozás megszüntetéséről a Btk 22. §-ának e/ pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró ok, illetve a Btk 32. §-ának d/ pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok esetén — vagyis akkor, ha a nyomozás megszüntetésére a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka, a társadalomra veszélyesség megszűnése vagy csekéllyé válása miatt kerül sor — az ügyész határoz. Ezekben az esetekben megrovás alkalmazható, illetve megrovást kell alkalmazni; — egyéb megfontolások mellett — ezért is indokolt a megszüntetést ügyészi hatáskörbe utalni. A katonai eljárásban különböztetni kell aszerint, hogy a megszüntetésre milyen okból kerül sor, A Btké 18. §-a a megrovás alkalmazásával kapcsolatos speciális rendelkezést tartalmaz. Lehetővé teszi, hogy a megrovás helyett a katonával szemben fegyelmi fenyítést alkalmazzanak. Mivel itt a fegyelmi fenyítés a megrovást helyettesíti, a Btké 18. §-án alapuló nyomozás-megszüntetést az ügyész hatáskörébe kell utalni. Ezzel szemben a Btk 125. §-án alapuló megszüntetés ilyen specialitással nem bír, ezért a döntésre a nyomozó hatóságot, azaz az illetékes parancsnokot célszerű feljogosítani. 2. A Be 342. §-ának (2)—(4) bekezdése szabályozza, hogyan kell eljárni azokban az esetekben, amikor a katonai vétség miatti eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés (Btk 123. §-a) hiányzik, és emiatt a büntető eljárás nem folytatható le. A (2) bekezdés a katonai ügyész, a (3) bekezdés a katonai bíróság, a (4) bekezdés a másodfokú bíróság számára írja elő azt a kötelezettséget, hogy ebben az esetben az iratokat a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak kell megküldeni. Ugyanezt az eljárást célszerű követni akkor is, ha a Btk 125. §-ának, illetve a Btké 18. §-ának rendelkezései alapján a fegyelmi fenyítés