Országgyűlési irományok, 1985. I. kötet • 1-27. sz.
1985-6 • Jelentés a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról
24 delkezésre álló forrásokból a társadalmi-gazdasági programban foglalt főbb célok az előző évinél jobban megvalósuljanak. Nagyot léptünk előre a fekvőbeteg-gyógyintézeti hálózat beruházásában, felújításában. Az időskorúak gondozó intézményhálózatának bővítése és a gép- és műszerállomány korszerűsítése azonban elmaradt a szándékolttól. Az egészségügyi hálózat 1984-ben mintegy 1400 gyógyintézeti ággyal bővült, a nagyarányú felújítási tevékenység hatására azonban az úgynevezett szünetelő ágyak száma 583-mal — öszszesen 3118-ra — növekedett. Emiatt a kórházi ágyellátottság — 10 ezer lakosra számítva — az 1983. évi 92,7-ről a tervezett 94,7-del ellentétben csak 94,2-re javult. 1984-ben befejeződött az Országos Traumatológiai Intézet építése, a Sze1 gedi Orvostudományi Egyetem kazánházi hőközpontjának kialakítása, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem külső telepi kazánjának és az Egri Kórház 188 ágyas részlegének rekonstrukciója, s befejezéséhez közeledik a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának átfogó felújítása. Az év folyamán határidőre átadták a győri kórház 288 ágyas hotel-diagnosztikai tömbjét és üzembe helyezték az Országos Mentőszolgálat új egységét is. Betegeket fogad a tatabányai kórház 252 ágyas sebészeti pavilonja és a Jáhn Ferenc Kórház 450 ágyas elmepavilonja. A népgazdasági tervben előirányzott szociális otthoni fejlesztést nem sikerült a tervezett ütemben megvalósítani. A szociális intézmények befogadóképessége 708 hellyel gyarapodott, s az év végén megközelítette a 36 600-at. (Ezzel a 10 ezer 60 éven felüli lakosra jutó ellátottság szerény mértékben — 187,7-ről 190,4-re — javult.) A tervezett 73 öregek napközi otthona helyett csak 46 új otthon létesült. A gép- és műszerfejlesztés célját szolgáló beruházási keretből az egészségügyi és a szociális intézmények 700 millió forintot használtak fel, s ez alig több az előző évinél. A gépek és a műszerek folyamatos karbantartását az elégtelen alkatrészellátás és szervizkapacitás hiányosságai is nehezítették, bár az intézmények karbantartási és kisjavítási előirányzatainak céljellege e tevékenység ellátását az anyagi föltételek oldaláról kedvezően alakítja. Azok a szakmai programok, amelyek fokról fokra kívánják fölvenni a harcot a lakosság egészségi állapotára legérzékenyebben ható szíves érrendszeri, daganatos és pszichiátriai betegségek ellen, tovább fejlődtek. A központi támogatás növekménye 300 millió forint volt, s maguk a tanácsok és intézményeik is nagyban hozzájárultak az ellátási színvonal javításához azáltal, hogy pótlólagosan mintegy 100 millió forintot adtak e célra, helyiségeket alakítottak ki, műszereket bocsátottak rendelkezésre, dolgozóikat e területen foglalkoztatták és egyéb föltételeket is megteremtettek. Ezt segítette a regionális szintű ellátás szervezeti és működési feltételeinek a kialakítása, s az is, hogy kiszélesítették a cytológiai és egyéb szűrések, betegségmegelőzések körét. Az 1983. évinél több beteg kezelhető az elmegyógyászati alkohológiai pszichiátriai ellátás keretében, és ha szerény mértékben is, de bővült az onkológiai klinikai ágyak állománya. A megyei traumatológiai osztályok bővültek, s komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy e terület műszerezettségi színvonala megfelelő legyen. A betegek gyógyításának kardiológiai föltételeit azzal javították, hogy a tanácsi kórházakban a belgyógyászati osztályokon belül intenzív és szubintenzív részlegeket alakítottak ki. A szívsebészeti központokban 1984-ben az előző évinél több szívműtétet végeztek. Az intézményekben folytatódott a központi ellátószolgálatok (műtők, anaesthesiológiai szolgálat, intenzív ellátás, diagnosztikai részlegek) kiépítése, több helyen külön betegfelvételi részlegeket alakítotttak ki, gondoskodtak a sürgősségi ellátásnak a helyi adottságokhoz alkalmazkodó föltételeiről, nem csekély többletmunkával és anyagi eszközt mozgósítva e célokra. Az intézmények számára azonban az integrálás folyamata nem ért véget. Az elemzések megerősítették, hogy az integrálást az új követelményekhez és a változó gazdasági feltételrendszerhez kell igazítani. Amellett, hogy a szakmai elveket erőteljesebben érvényesítik, fokozottabban korszerűsítik az egészségügyi intézmények irányítási rendszerét, a nagyobb területi egységeken belül teljesebbon megvalósítják a szakmai integrálást, s ezáltal az egészségügyi ellátás területileg kiegyenlítettebbé válhat. A lakossági és az intézményi gyógyszerellátásban szinte folyamatosan ellátási gondokkal küszködtek. A hazai gyógyszergyártás a termelés nehezedő föltételei miatt a szükségleteket csak részben tudta kielégíteni. Emiatt a kereskedelem készletei is csökkentek. De az életmentő gyógyszerek ellátásában nem volt fennakadás.
