Országgyűlési irományok, 1980. I. kötet • 1-58. sz.

1980-7 • Trethon Ferenc munkaügyi miniszter válasza Dr. Sándor Dezső képviselőnek - a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény hatálybalépése előtt alacsony összeggel nyugdíjba vonult régi bányászok, valamint az alapító termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendezése tárgyában - az országgyűlés 1980. szeptember 26-i ülésén benyújtott interpellációjára

7. szám. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter válasza Dr. Sándor Dezső képviselőnek — a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény hatálybalépése előtt alacsony összeggel nyugdíjbavonult régi bányászok, valamint az alapító termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendezése tárgyában — az országgyűlés 1980. szeptember 26-i ülésén benyújtott interpellációjára Dr. Sándor Dezső elvtársnak országgyűlési képviselő Edelény Tisztelt Képviselő Elvtárs! Az Országgyűlés ez évi őszi ülésszakán elmondott interpellációjára a következő választ adom. A nyugdíjasok anyagi helyzetének javításával — a lakosság életszínvonalának tervszerű alakításával összhangban — kormányzatunk eddig is rendszeresen foglalkozott és ezt teszi a jövőben is. A nyugdíjasok száma 1960-ban 636 ezer fő volt, ami a lakosság mintegy 6 százalékát jelentette. Folyó évben már több mint 2 millió a nyugdíjas és arányuk megközelíti a népesség 20 százalékát. E jelentős változás elsősorban a teljes foglalkoztatásnak, nyugdíjrendszerünk fokozatos korszerűsítésének, s a nyugdíjjogosultságnak társadalmunk szinte valamennyi dolgozó rétegeié történt kiterjesztésének köszönhető. Az intézkedések közé tartozik a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárának 5 évvel történő — fokozatos — leszállítása, mely ez évben fejeződött be. Az állami költségvetés — a társadalombiztosítási kiadások keretében — jelentős összeget fordít a nyugellátásra, amelynek mértéke 1980-ban várhatóan meghaladja az 55 milliárd forintot. Az elmúlt tíz esztendő alatt a nemzeti jövedelem mintegy 50 százalékkal nőtt, míg az állami nyugdíjterhek négyszeresükre emelkedtek. Ezek az adatok — úgy vélem — bizonyítják, hogy az állam a rendelkezésre álló erőforrásokhoz mérten megfelelően gondoskodik a nyugdíjasok anyagi ellátásának biztonságáról. Az előadottak mellett tisztában vagyunk azzal, hogy a régen megállapított és alacsony összegű ellátással rendelkezők helyzetének javítása további intézkedéseket tesz szükségessé. Gazdasági lehetőségeinket figyelembe véve kiemelt célkitűzés volt ez az V. ötéves terv időszakában is. Ezt igazolja, hogy az évi nyugdíjautomatizmus