Országgyűlési irományok, 1975. I. kötet • 1-62. sz.

1975-28 • Törvényjavaslat a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról

8 314 ' A közérdeknek megfelelő állapot helyreállításán, az okozott sérelmek orvoslásán felül gondoskodni kell a hibát előidéző, vétkesen eljáró vagy mulasztó személyek felelősségre vonásáról is. A felelősségre vonáson a fegyelmi, a polgári és a büntetőjogi felelősségre vonást egyaránt érteni kell (12. §). 5. A közérdekű bejelentő a közösség érdekében jár el, a társadalom érdekét szolgálja. Közismert azonban, hogy azok, akiknek a hibák vagy hiányosságok feltárásából közvetlenül hátrányuk származnék, igyekeznek a bejelentés elbírálását akadályozni, és ezt esetenként éppen a bejelentő elhallgattatásával, esetleg elmozdításával kívánják elérni. Ennek megakadályozása végett a törvényjavaslat a jószándékú bejelentőt hatékony védelemben részesíti. Ugyanez vonatkozik a közérdekű javaslatot tevő személyére is, mert adott esetben nem mindig egyszerű annak elhatárolása, hogy a bejelentés vagy javaslat megtételére nem éppen valakinek a hanyagsága, vétkes magatartása adott-e okot. A bejelentő és a javaslattevő védelmét szolgálja az ő személyének titokban tartása is, feltéve, ha azt kifejezetten kéri. Kilétét csak olyan esetben kell felfedni, ha azt az ügy elbírálása szükségessé teszi (pl. további vizsgálatoknál a bejelentő meghallgatása, szembesítése a felelős személyekkel stb.). Ha azonban a bejelentővel szemben mégis hátrányos következményekkel járó intézkedést alkalmaztak (pl. alacsonyabb munkakörbe helyezték vagy elbocsátották), ezt a hátrányt meg kell szüntetni, és a törvényes állapotot helyre kell állítani (állásába visszavenni, ki nem fizetett munkabérét kifizetni, egyéb esetleges kárát megtérítem stb.), és neki megfelelő elégtételt kell adni (pl. nyilvánosságra kell hozni, hogy az ő eljárása volt helyes és törvényszerű). A bejelentő (javaslattevő) védelmét szolgálja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely szerint az illetékes miniszter (fővárosi, megyei tanács elnöke) állásából felfüggeszti azt az intézkedésre köteles személyt, aki a törvényes állapot helyreállítása iránti kötelességének nem tesz eleget (pl. a jogtalanul elbocsátott dolgozót nem veszi vissza, elégtételt nem szolgáltat stb.). Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy — bár jóvátételre van szükség — a munkáltatók sok esetben nem indítják meg a kártérítés iránti eljárást azzal a dolgozóval szemben, aki a hibás intézkedést tette, vagy aki miatt hibás intézkedésre került sor. Ez pl. olyankor fordul elő, amikor a bejelentőt (javaslattevőt) indokolatlanul alacsonyabb munkakörbe sorolták vagy elbocsátották, és visszavétele után ki kell fizetni részére a hátralékos munkabérét. A hátrányt okozó dolgozó ezért a Munka Törvénykönyve szerint felel, és nem lehet engedni azt, hogy ez alól a felelősség alól mentesüljön. A javaslat ezért kifejezetten utal arra, hogy a felettes (felügyeleti) szerv indítványozhatja a kártérítési eljárás megindítását. Mindez természetesen csak olyan személyre vonatkozik, akinek a bejelentése vagy javaslata alapos és indokolt volt. Ha a bejelentés rosszhiszemű vagy éppen bűncselekményt valósított meg (pl. hamis vád, rágalmazás stb.), vele szemben a törvény szigorával kell eljárni. Az eset súlyosságától függően meg kell tehát indítani a fegyelmi eljárást, büntető feljelentést kell tenni, illetőleg eljárást kell indítani ellene az okozott kár megtérítésére stb. (14—16. §).