Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről
4á65 Ezekre a szempontokra figyelemmel a törvényjavaslat egyetlen szakaszban (80. §) szól a fegyelmi felelősségről. Ezzel csupán azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a szövetkezetek körében is ismeretes a fegyelmi felelősség, annak ott is van helye és szerepe. Megadja tehát a fegyelmi felelősség általános, alapvető tényállását. a) A 80. § (1) bekezdése a fegyelmi felelősséget megalapozó magatartást határozza meg. Ez hasonlít a munkajog szerinti fegyelmi tényálláshoz. Az (1) bekezdés ugyanakkor arra is utal, hogy a tagot az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint terheli fegyelmi felelősség. Az ágazati jogszabályokra való utalás azt is jelenti, hogy az ezeknek a jogszabályoknak módjukban van sajátos fegyelmi tényállásokat is megállapítani. Az alapvető tényállás hangsúlyozza, hogy a fegyelmi felelősség mindig vétkes magatartáshoz kapcsolódik. Ez megfelel mind a munkajogi megoldásnak, mind pedig egyes szövetkezeti ágazatokban korábban kialakult szabályozásnak. b) A fegyelmi felelősséggel kapcsolatban a (2) bekezdés garanciális szabályokat tartalmaz. A fegyelmi joggal kapcsolatos részletes anyagi jogi szabályokat (elsősorban a kiszabható fegyelmi büntetések körét), továbbá a fegyelmi eljárás szabályait az egyes szövetkezeti ágazatokra, vonatkozó jogszabályoknak kell rendezniük. 2. Az anyagi felelősségről szóló rendelkezések (81—85. §) két viszonylatban rendezik a károkozás következményeit: egyfelől a tag által a szövetkezetnek, másfelől a szövetkezet által a tagjának okozott kárért fennálló felelősséget". Az egyes szövetkezeti ágazatokban nem azonos jellegű volt a fejlődés ezen a téren. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek körében az 1967. évi III. törvénynyel önálló termelőszövetkezeti anyagi felelősségi rendszer alakult ki. Ugyanakkor az ipari szövetkezetek körében az anyagi felelősség szabályai inkább a munkajog ilyen szabályaihoz idomultak. Végül más szövetkezeti ágazatokban ez a kérdés nem került sajátos szabályozásra. Ilyen helyzetben helytelen lenne az anyagi felelősség szabályait mereven egységesíteni. A javaslat 81. §-ának (1) bekezdése ezért csupán a vétkességen alapuló felelősség főszabályát mondja ki, vagyis azt, hogy a szövetkezeti tag anyagi felelősséggel tartozik az általa a szövetkezetnek okozott kárért. Nem kívánja érinteni ez a főszabály a kártérítési felelősség minden jogágazatban érvényes elemeit, nevezetesen : a jogellenességet, a felróhatóságot és a kárt, valamint az utóbbiak közötti okozati összefüggést. Ennek a megoldásnak a lényege azonos azzal, amit a fegyelmi felelősségnél láttunk: a főszabály kimondása mellett a törvényjavaslat az ágazati szabályozásra utalja az anyagi felelősség tartalmi kérdéseinek közelebbi szabályozását. Az ágazati jogszabályok feladata tehát az anyagi felelősség eseteinek, terjedelmének és a kártérítés mértékének meghatározása. A többek együttes károkozása esetében alkalmazandó szabály (81. §) a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél bevált rendelkezést általánosítja. A vétkességen alapuló felelősségen felül a törvényjavaslat 82. és 83. §-a a felelősség egyes sajátos eseteit külön szabályozza. A vétkesség nélküli felelősség két alapesete a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettség alapján átvett vagyontárgyakban keletkezett hiányért fennálló felelősség, illetőleg az úgynevezett leltárfelelősség. A további sajátos formákat (pl. a pénz- és értékkezelők felelősségét) célszerű az ágazati jogszabályokban részletezni. A felelősség valamennyi esetére vonatkozó, a kártérítési felelősség terjedelmét meghatározó általános szabály—jelentősen közelítve a szövetkezeti tag és a munkaviszonyban álló dolgozó felelősségét — kizárja az elmaradt haszonért való felelősséget.
