Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról
657 21 . jogot a társadalombiztosítás ellátásaira: betegségi és anyasági ellátásra, családi pótlékra, nyugellátásra és baleseti ellátásra. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti és szakszövetkezeti tagok és családtagjaik — a táppénz és a terhességi-gyermekágyi segély kivételével — a társadalombiztosítás keretében ugyanazokra az ellátásokra jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgozók és családtagjaik. A táppénzt és a terhességi-gyermekágyi segélyt helyettesítő betegségi, illetőleg szülési segélyt a tagok a szövetkezettől kapják. Társadalmunk két alapvető osztálya ily módon gyakorlatilag azonos társada- x lombiztosítási jogokat élvez. Elértük tehát a gondoskodásnak azt a fokát, amelyen a szocialista szektorban dolgozók teljes körének társadalombiztosítási ellátása megközelítően azonossá vált. A még meglevő különbségek nem alapvetőek, vagy pedig — mint például az öt évvel magasabb öregségi nyugdíjkorhatár — tovább csökkenthetők. Az elért eredmények tehát reális alapot nyújtanak a társadalombiztosítási jogszabályok egységes elveken alapuló, átfogó újraszabályozásához. A társadalombiztosítási jogszabályok rendezése keretében sor kerül az ellátás színvonalának emelését szolgáló jelentős fejlesztési intézkedésekre. Ugyanakkor az egységesítés érdekében számos kisebb-nagyobb reformintézkedés is megvalósul. IV. A társadalombiztosítás keretében járó anyagi ellátáshoz való jog az állampolgárok alapvető jogai közé tartozik. Az Alkotmány 54. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében ezért a társadalombiztosítás leglényegesebb szabályait törvényben kell megállapítani. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslat legfontosabb új vonásai — a rendelkezések sorrendjében — a következők: a) 1975. július 1-én az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 25. §-a hatályba lép. A jövőben a gyógyító-megelőző ellátást — az orvosi kezelést, a kórházi ápolást, a gyógyszert stb. — a biztosítottak és családtagjaik állampolgári jogon kapják. Ennek következtében az egészségügyi ellátásra jogosultság nem tartozik a társadalombiztosítási jog szabályozási körébe. A javaslatban ezért a betegségi és anyasági ellátások között már csak a keresetpótló és egyéb pénzellátások szerepelnek. b) A javaslat a családi pótlék szabályainak a kialakításánál új szemléletet érvényesít. Eszerint a jövőben a családi pótlékot akkor is a gyermeket saját háztartásában eltartó személynek kell folyósítani, ha a gyermek után tartásdíjat fizetnek. Ez a megoldás elejét veszi annak, hogy a szülő tartási kötelezettségének a családi pótlék átengedésével tegyen eleget, illetőleg tartásdíj fizetése esetén a családi pótlékot visszatartsa. c) A javaslat a korábbi három önálló nyugdíjrendszer helyett egyetlen egységes nyugdíjrendszert vezet be. Ennek egyik legjelentősebb következménye, hogy az öregségi nyugdíj a jövőben egységes mértékszabály szerint jár. d) Alapvető változás, hogy a javaslat a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorhatárát 1976. január 1-től kezdődően évente egy-egy évvel leszállítja. A korhatár 1980. január 1-ével azonossá válik a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjkorhatárával. Ezzel összhangban módosul a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is. e) Lényeges változás, hogy az 1929 után munkaviszonyban töltött időt akkor is szolgálati időnek kell tekinteni, ha a munkaviszony annak idején nem járt öregségi biztosítási kötelezettséggel, illetőleg nyugdíjjogosultsággal. A jogkiterjesztés elsősorban a volt mezőgazdasági cselédeknek és napszámosoknak biztosít több jogot.
