Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-16 • Törvényjavaslat az egészségügyről
441 7 A szert rendelhet és alkalmazhat, amely gyógyszer hatóanyagainak hatását, javallatait és ellenjavallatait, alkalmazásának módját, adagolását, valamint káros mellékhatásait és azok elhárításának módját ismeri. Az orvosnak a beteget betegségéről és állapotáról tájékoztatnia kell. Az orvos tájékoztatási kötelezettsége a beteg hozzátartozóira, illetőleg -— ha az a beteg gyógykezelése érdekében szükséges — a beteg gondozójára is kiterjed. Az orvosi titoktartás tehát az orvost a hozzátartozóval és — ha szükséges — a beteg gondozójával szemben a betegségről adott felvilágosítás tekintetében nem köti. Ilyen esetben azonban az orvosnak körültekintően, a betegre és annak állapotára való figyelemmel kell eljárnia. A gyógykezelés sikere nagy mértékben függhet attól, hogy a beteg, illetőleg hozzátartozója (gondozója) mennyiben tartja meg az orvosnak a gyógykezeléssel kapcsolatos utasításait. Ezért az orvos köteles a beteg, illetőleg a hozzátartozója (gondozója) részére részletesen és körültekintően megadni a gyógykezelésre vonatkozó utasításokat. Fontos biztosítani azt, hogy sürgős szükség esetében a beteg haladéktalan orvosi ellátásban részesüljön. Ezért az orvos köteles ilyen esetben a beteget haladéktalanul ellátni akkor is, ha egyébként a beteg orvosi ellátására nem kötelezett. Ezalól csak akkor mentesül, ha az elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy más orvos rítján biztosítja a beteg haladéktalan orvosi ellátását (pl. értesíti az ügyeletes orvost, vagy más orvost hív ki a beteghez). Ez utóbbi esetben tehát az orvos köteles a beteg azonnali orvosi ellátásáról más orvos útján gondoskodni. A kórházban fekvő, úgyszintén a különleges orvosi ügyeleti szolgálatok ellátásába tartozó betegek érdekében a kórházak (különleges rendeltetésű ügyeleti szolgálatok) ügyeletes orvosai nem kötelesek a gyógyintézeten kívül a betegnél hívásra megjelenni. Ők is kötelesek azonban a lehetőséghez képest biztosítani, hogy a beteget más orvos ellássa. A műtétekre vonatkozó rendelkezések * (47—48. §.) A műtét orvosi tevékenység, jellegénél fogva külön elbírálás alá esik. Ezért műtétet az orvostudomány mindenkori állása szerint indokolt esetben és akkor is csak az orvostudománynak megfelelő korszerű színvonalon szabad végezni. Elő személyen kizárólag kipróbálás céljából műtétet végezni nem szabad. Meghatározott műtét végzését nagyobb kockázat miatt jogszabály megtilthatja, vagy külön feltételhez kötheti. A műtétek különleges jellegére és a hozzájuk fűződő nagyobb kockázatra való tekintettel az orvos műtétet csak a betegnek — akaratnyilvánításra képtelen állapotban levő, továbbá kiskorú vagy cselekvőképtelen, illetőleg korlátozottan cselekvőképes nagykorú beteg esetében a hozzátartozójának — előzetes felvilágosítása és hozzájárulása után hajthat végre. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a beteg (hozzátartozó — ideértve a 44. §. értelmében a törvényes képviselőt is —} nem tesz észrevételt. A műtéthez a beteg (hozzátartozó) [írásbeli hozzájárulása szükséges. Az, hogy valakit kórházba beutaltak, és ebbe ő, illetőleg hozzátartozója beleegyezett, nem jelenti egyben hozzájárulást a műtét elvégzéséhez. Ez biztosíték arra, hogy aSbetegen hozzájárulása nélkül -— az életveszély esetét kivéve — műtétet az orvos nem hajthat végre. A közvetlen életveszély elhárításához szükséges műtétnél a javaslat az orvost mentesíti azalól, hogy előzetes írásbeli hozzájárulást szerezzen be. Ilyen módon biztosított, hogy az orvos az életmentő műtétet elvégezhesse.
