Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

89 áramlást, de nem egy esetben jelentős segítséget nyújt más szocialista szervezeteknek is, s mindezeken keresztül kedvezően hat az egész népgazdaság helyzetére. 2. A javaslat 46. §-a a termelőszövetkezetek üzemi tevékenysége kiterjesztéséről kiadott — fentebb idézett — kormányrendelet alapvető rendelkezéseit emeli törvényi szintre. A nagyüzemi gazdálkodás mérete és jellege, valamint a szolgáltatóipar és az építőipar jelenlegi helyzete szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezet olyan feladatok elvégzésére is berendezkedjék, amelyek szerves részei vagy folytatásai a mezőgazdasági termelésnek (pl. feldolgozás, gépjavítás, karbantartás, építőanyag-készítés, fa feldolgozás, építés növényvédelmi, kertészeti, parkosítási munkák végzése stb.), de amelyeket a korábbi jogszabályok — a változó körülményekre tekintettel most már indokolatlanul — a termelőszövetkezet működési körébe nem tartozó vagy külön engedélyhez kötött tevékenységnek minősítettek. A berendezések, felszerelések — főleg a szállítóeszközök és gazdasági műhelyek — kihasználása a mezőgazdasági termelés sajátosságainál fogva nem egyenletes. A gazdasági erőforrások ésszerű hasznosítása megkívánja, hogy a meglévő termelőeszközök minél jobban, egyenletesebben, nagyobb hatásfokkal legyenek kihasználva. így a gazdasági műhelyekben (asztalos, lakatos, gépjavító stb.) az időszakosan jelentkező saját szükségleten felül, s a háztáji gazdaságok szükségletén túlmenően indokolt a lakosság vagy akár az ipari, kereskedelmi vállalatok és más szocialista szervezetek igényeinek a kielégítésére is lehetőséget biztosítani. Sok olyan község, település van, ahol a lakosság szolgáltatási igénye nincs megfelelően kielégítve, főként a családiházépítés és a kisebb építőipari kapacitást igénylő építkezések, valamint a bérfuvarozás területén. Kézenfekvő, hogy a helyben levő termelőszövetkezet az ilyen munkába besegítsen, sőt az ilyen jellegű feladatokat egyéb szervezet hiányában ellássa. A rendelkezésre álló termelői kapacitások ily módon történő kihasználása azért is hasznos, mivel az említett tevékenység rendszerint külön beruházás nélkül folytatható. A mezőgazdasági termeléshez közvetlenül csatlakozik az élelmiszeripari feldolgozó tevékenység hagyományos és nagyobb technikai felkészültséget nem igénylő formája, amely az adottságok, helyi lehetőségek hasznosításának is egyik legfontosabb területe. Főként a gyümölcs-, szőlő- vagy zöldségtermesztésre specializálódott nagyobb termelőszövetkezetekben az állami és szövetkezeti vállalatok részére szerződéses úton értékesített termékeken felül, gyakran nagy mennyiségben van olyan csökkent értékű vagy egyéb módon gazdaságosan nem értékesíthető termék, amelyet helyben lehet a legelőnyösebben feldolgozni. A megtermelt áruk megmentése, értéküknek tartósítással történő növelése javítja a termelés jövedelmezőségét, csökkenti a veszteségeket és népgazdaságilag hasznos termékeket hoz létre. Különösen nagy lehetőség nyílik a feldolgozó állami és szövetkezeti vállalatokkal való együttműködés keretében az előfeldolgozásra és más élelmiszeripari tevékenység végzésére. A javaslat szerint az üzemi tevékenység körébe beletartozik a beszerzés és az értékesítés is. A gazdasági mechanizmus reformja célkitűzéseinek megfelelően mind a beszerzésnél, mind az értékesítésnél — az állami monopolcikkek kivételével — helyet kell adni a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok, intézmények közötti közvetlen árukapcsolatoknak. Az eddiginél nagyobb szerepet kapnak a termelőszövetkezetek a helyi ellátásban, mégpedig oly módon, hogy tágabb lehetőség nyílik a közvetlen termelői értékesítésre (kis- és nagykereskedelmi, vendéglátóipari, külkereskedelmi vállalat, közület, intézmény, magánkereskedő, más termelőüzemek stb. részére) és piaci árusítóhelyeken felül a bolthálózat keretében is árusíthatnak. A beszerzés és az értékesítés a közös és a háztáji gazdálkodás szerves egységére való