Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

82 biztosították a belső ellenőrzés e szervének az önállóságon alapuló teljes ellenőrzési jogkört. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok működése általában nem hatékony, a bizottságok nem töltik be a termelőszövetkezetben a nekik szánt szerepet, s nincs meg a kellő tekintélyük. Az ellenőrző bizottságok ki nem elégítő működésének egyik oka kétségtelenül az volt, hogy tagjaik nem rendelkeztek a szükséges szakértelemmel. E hiányosság megszüntetése azonban elsősorban nem a jogi szabályozást érintő, hanem szervezési, oktatási kérdés. Az ellenőrző bizottság súlyának, tekintélyének, ezáltal munkája hatékonyságának növelését viszont a javaslat azzal kívánja elősegíteni, hogy a jelenleginél nagyobb mélységgel tisztázza az ellenőrző bizottságnak a termelőszövetkezeten belül elfoglalt helyét, szerepét, feladatait, jogait és a termelőszövetkezet egyéb szerveihez való viszonyát. Az ellenőrző bizottság működése természetesen nem érinti a termelőszövetkezet többi szervének és vezetőjének azt a jogát és kötelezettségét, hogy az irányítása alá tartozó munkaterületen a szükséges ellenőrzéseket elvégezze, sem a termelőszövetkezet tagjának azt a jogát és kötelezettségét, hogy az általa tapasztalt rendellenességekről a vezetőségnek vagy a termelőszövetkezet bármely más szervének bejelentést tegyen. TISZTSÉGVISELŐK ÉS ÜZEMI VEZETŐK (28—37. §) 8. A termelőszövetkezet működését, gazdálkodását és azzal összefüggő ügyvitelét irányító vezetők és szakemberek közül a javaslat 28. §-a külön kiemeli a tisztségviselők és üzemi vezetők csoportját, hangsúlyozva ezzel is a vállalati jellegű feladatok ellátásának fontosságát. Az üzemi vezetők számára a javaslat későbbi rendelkezései biztosítják azt az önállóságot és operativitást, amelyek éppen a vállalati működésnél szükséges gyors és hatékony intézkedések feltételei, s egyben alapul szolgálnak a személyes felelősség megállapításához is. A termelőszövetkezet működésében a legfőbb döntő és igazgatási szerv a közgyűlés, a végrehajtás szerve pedig a vezetőség. A kollektív vezetés megvalósulása viszont feltételezi bizonyos operatív szervezési, irányítási, gazdálkodási, ügyviteli és képviseleti funkciók központi elvégzését. Ezek ellátása a termelőszövetkezet elnökének működésében összpontosul, más szóval kifejezve, az ő kezében fut össze minden ilyen tennivalónak az ellátása. Ezért az elnök részére a napi ügyekben meghatározott intézkedési, az alárendelt vezetők és felelősök irányában utasítási, kifelé pedig — meghatározott keretek között — kötelezettségvállalási és általános képviseleti hatáskört tesz szükségessé. A termelőszövetkezet elnöke a 29. §-ban megállapított hatáskörében az operatív vezetés és irányítás jelzett feladatait a termelőszövetkezet egyedi szerveként, személyes felelősséggel, a vezetőség vagy még szélesebben, a tagság nevében látja el. Ebből következik az is, hogy az elnök felelős a közgyűlés és a vezetőség határozatainak megvalósításáért, a termelőszövetkezet szerveinek működéséért, politikai és szakmai szempontból egyaránt irányítja a jogszabály, az alapszabály és az ügyrend szerint irányítása alá tartozó tisztségviselők és üzemi vezetők munkáját, s felügyel arra, hogy a termelőszövetkezet minden szerve és vezetője megfelelően lássa el feladatát. A vezetőség ülései közötti időszakokban személyes felelősséggel dönt a vezetőség hatáskörébe tartozó, halasztást nem tűrő ügyekben. Az elnök jogállása, a termelőszövetkezet vezetésében betöltött fontos feladatköre és felelőssége indokolja, hogy a közgyűlés válassza és tevékenységéről is az őt