Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

78 sában a tagok mellett jelentős szerepet töltenek be a családtagok. Munkájukkal hozzájárulnak a termelőszövetkezetek megszilárdításához, termelési színvonaluk emeléséhez. A javaslat célkitűzése, hogy a jogi szabályozás eszközeivel is olyan helyzetet teremtsen a családtagok számára, amely előttük vonzóvá teszi és megkedvelteti a termelőszövetkezeti életet, elősegíti, hogy a korábban más munkahelyre eltávovozott fiatalok is falujukba visszatérjenek. Ezért 14. §-ában biztosítja számukra a tagokra irányadó feltételek mellett a közös munkában való részvétel lehetőségét. Mivel azonban a családtagok a tagsági viszony kötelékén kívül esnek, rájuk nem vonatkozhat a tagsági viszonyhoz kapcsolódó egyik legalapvetőbb kötelezettség, a közös munkában való kötelező részvétel. A közös munkában résztvevő családtag jogai és kötelezettségei, a termelőszövetkezet részéről nyújtható kedvezmények szempontjából természetesen nem közömbös, hogy a családtag rendszeresen vagy csak alkalmilag, esetenként vesz részt a közös munkában. Az idevonatkozó részletszabályok jórészt a végrehajtási rendelkezésekre tartoznak. A törvény különböző rendelkezéseiből azonban világosan kitűnik az az elv, hogy a családtagnak a közös munkában való részvétele mindig termelőszövetkezeti jogviszonynak minősül. IV. FEJEZET A TERMELŐSZÖVETKEZET SZERVEZETE A TERMELŐSZÖVETKEZET SZERVEI (15-27. §) 1. Az átszervezéskor és az azt követő években a termelőszövetkezeti tagság és választott szervei többségükben még nem rendelkeztek a nagyüzemi szövetkezeti gazdaság vezetéséhez szükséges ismeretekkel. Az akkori jogalkotás ezt a részint ténylegesen fennállott, részint bizonyos mértékben túlértékelt hiányt a termelőszövetkezetek működési körének részletes körülhatárolásával és tevékenységük többirányú korlátozásával igyekezett kiegyenlíteni. Az ezzel járó megkötöttséget csak súlyosbította, hogy eddigi gazdaságirányítási rendszerünk a termelőszövetkezetek üzemi-gazdasági irányításában és működésük igazgatásában a termelőszövetkezeti önállóság háttérbe szorításával indokolatlanul sok döntést központosított, csoportosított az irányító szervekhez; ennek következtében nem fejlődtek ki kellőképpen sem a termelőszövetkezeti demokrácia, sem a vállalati gazdálkodás elemei. Eltekintve a kívülről ható megkötöttségektől, a vezetés mechanizmusa befelé sem volt arányos és rugalmas. Túlzott volt a centralizáció, nem érvényesült a gyors és hatékony intézkedésekhez nélkülözhetetlen munkamegosztás a vezető szervek között; a közgyűlés sok olyan kérdéssel volt kénytelen foglalkozni, amelyek elaprózták döntési jogkörét, ugyanakkor a többi vezető szerv nem rendelkezett a gyors és rugalmas gazdasági ügyvitelhez szükséges operatív döntés jogával. 2. A termelőszövetkezeti demokrácia egyik leglényegesebb kifejezője a tartalmában és szervezeti elemeiben egyaránt demokratikus termelőszövetkezeti igazgatás. A tagság a jogszabályok keretei között maga szervezi meg a szövetkezet belső igazgatását, maga határozza meg annak szervezeti felépítését, a szervezet funkcionálásának rendjét és maga választja, bízza meg vagy jelöli ki az egyes funkciókat ellátó vezetőket. A demokratikus centralizmus elvéből következik, hogy egyes, a működés törvényességét, a gazdálkodás érdekeit, a tagok jogait érintő alapvető kérdésekben a tagság közvetlen akaratának kell érvényesülnie. A kollektív vezetés megvalósítása