Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
69 d) A termelőszövetkezeti földtulajdonnak az egyidejűleg benyújtott törvényjavaslat szerinti megteremtése szilárdabbá és egységesebbé teszi a közös szövetkezeti vagyont és biztos alapot nyújt a gazdálkodás továbbfejlesztéséhez. e) A termelőszövetkezetek tevékenységi körének meghatározásánál a javaslat figyelembe veszi a termelőerők fejlettebb színvonalát és a gazdasági mechanizmus reformjából adódó lehetőségeket, elsősorban azt a tényt, hogy olyan új igények merülnek fel — a feldolgozás, értékesítés, szolgáltatások stb. terén —, amelyeknek a kielégítését legcélszerűbben a termelőszövetkezettől lehet várni. Ezért a tevékenység folytatására elvi kereteket ad olymódon, hogy az üzemi tevékenység elősegítse a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését, a gazdasági erőforrások kihasználását, a tagság folyamatos foglalkoztatását, a közös gazdaság, a lakosság és a népgazdaság szükségleteinek kielégítését, a gazdálkodás jövedelmezőségét. Kimondja azt is, hogy a termelőszövetkezet üzemi tevékenységének terjedelmét és szervezeti formáját maga állapítja meg és külön engedélyre csak meghatározott esetekben van szükség. f) A termelőerők koncentrációja és a célszerű szakosítás érdekében a termelőszövetkezet a tevékenységi körébe tartozó egy vagy több feladatot más termelőszövetkezetekkel való megállapodás alapján szövetkezeti társulás keretében is megvalósíthat (egyszerűbb együttműködés, közös vállalkozás, illetőleg szövetkezeti közös vállalat). A társulásban más szocialista szervezet is résztvehet, a termelőszövetkezet is csatlakozhat a szocialista szervezetek meglevő egyesüléséhez vagy közös vállalatához. g) Alapvető változást jelent, hogy termelési költségként kell elszámolni a tagok munkadíját és az alkalmazottak alapmunkabérét, továbbá az elhasznált forgóeszközök értékét, az értékcsökkenési leírást és a földjáradékot. A termelési költségként elszámolt munkadíj és alapmunkabér a tagok, családtagok és alkalmazottak javadalmazásának a termelőszövetkezet által garantált része. A tagok ezen felüli részesedése a jövedelemből történik. Megszűnnek a túlzott kötöttségek az alapok képzésénél is: ezek mértékét és arányait a termelőszövetkezet állapítja meg a felhalmozás és a fogyasztás közgazdaságilag indokolt arányainak, illetőleg az üzemben kialakult színvonalának figyelembevételével. h) Növekszik a termelőszövetkezetek önállósága a terv és a zárszámadás elkészítésénél is, mert ezeket — hatósági megerősítés nélkül — a közgyűlés hagyja jóvá. i) A javaslat háztáji földet biztosít minden tag számára, aki a termelőszövetkezet által előírt munkaminimumot teljesíti. A háztáji gazdaság keretei egyébként lényegében azonosak az eddigiekkel. Fontos alapelv, hogy a háztáji gazdaság és a közös gazdaság szerves egység, közöttük sokrétű kölcsönös együttműködésnek kell lennie. j) A termelőszövetkezet önállóságának összhangban kell lennie a szocialista gazdaság célkitűzéseivél. A népgazdaság és a társadalom egységes rendszerébe a termelőszövetkezet a működés és gazdálkodás szocialista elvei, a gazdasági ösztönzők és a működés törvényességének ellenőrzése útján kapcsolódik. Alapvető az anyagi érdekeltségen alapuló gazdasági eszközökkel való befolyásolás; a hatósági tevékenységet szűkíteni, a szövetkezeti elemeket pedig erősíteni kell. A megváltozott helyzetben nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is válik a termelőszövetkezetek szövetkezeti összefogása társadalmi szervezeteik útján. Ezzel lehetővé válik üzemen kívüli, sajátos termelőszövetkezeti feladataiknak, érdekképviseletüknek ellátása, hogy élni tudjanak gazdasági önállóságukkal és emelkedjék szervezettségük színvonala.
