Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-23 • Törvényjavaslat a vasutakról

308 (11. §•) 1. A javaslatnak az a rendelkezése, hogy a közforgalmú vasút személy- és árufuvarozási feltételeit, továbbá a fuvarozásért és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokért fizetendő díjak megállapításának rendjét a Minisztertanács állapítja meg, egyezik a hatályban levő rendelkezésekkel, amelyeket célszerű továbbra is fenntartani. A fuvarozási feltételek és a fuvardíjak — azon túlmenőleg, hogy a fuvarozó és a fuvaroztatók közötti jogviszonyt rendezik — lényeges kihatással vannak más közlekedési ágak munkájára is, azt nemcsak előmozdíthatják, hanem hátráltathatják is. Szükséges tehát annak biztosítása, hogy a vasúti fuvarozási feltételek és a fuvardíjak ne csak a nyújtott szolgáltatással álljanak arányban, hanem a többi közlekedési ág munkájára pozitív hatást gyakoroljanak, a különböző közlekedési eszközök hatékony együttműködését biztosítsák és hozzájáruljanak a közlekedési ágak közötti munkamegosztás további javításához. A fuvarozási feltételek és a fuvardíjak megállapításának jelentősége van a szállítási kapacitás kihasználása, továbbá a fuvarozási igények kielégítése szempontjából is. A szállítási kapacitás kihasználásánál elsődleges szempont a gazdaságosság, amit több tényező befolyásolhat. Ebből a szempontból jelentős a vasúti kocsik raksúlyának kihasználása, vagy kihasználatlan volta, a kocsik túlterhelése, az áruk be- és kirakásának módja és időtartama stb. A fuvarozási feltételekben ezért szükséges minden olyan előrelátható pozitív és negatív tényező kiküszöbölése, amely a gazdaságtalanság irányában hat, továbbá annak biztosítása, hogy a szállítási kapacitás kihasználása a fuvarozási szükségletek kielégítése érdekében gazdaságosan történjék. Mindezekre tekintettel rögzíti a javaslat a fuvarozási feltételek és a fuvardíjak megállapításának elvi alapjaként a közlekedési ágak munkájának összehangolását, a gazdaságosságot és a fuvarozási igények kielégítését. 2. A fuvarozásért, valamint az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokért fizetendő díjak megállapítására az árhatósági rendelkezések az irányadók, és e díjakat a díjszabások tartalmazzák. Az eddigi — mind a belföldi, mind a nemzetközi személyes áruforgalomban követett — gyakorlatot erősíti meg a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a díjszabásokba a fuvarozási feltételeket is fel kell venni. Ugyancsak indokolt és célszerű annak a belföldi és nemzetközi forgalomban egyaránt követett gyakorlatnak további fenntartása is, amely a vasút üzembentartóját a díjszabásoknak, azok módosításainak és hatályon kívül helyezésének kihirdetésére kötelezi, mert a vasút szolgáltatásainak igénybevevőit ily módon lehet a leggyorsabban és egyben megbízhatóan a díjszabási változásokról tájékoztatni. 3. A nemzetközi személy- és árufuvarozás tárgyában a vasutak nemzetközi egyezményeket, díjszabásokat és egyes esetekben külön megállapodásokat köthetnek. Ilyen fontosabb egyezmények: „A vasúti árufuvarozás tárgyában Bernben 1961. február 25-én aláírt Nemzetközi Egyezmény (CIM), „A vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában 1961. február 25-én Bernben aláírt Nemzetközi Egyezmény (CIV), „Megállapodás a nemzetközi vasúti árufuvarozásról (SzMGSz), „Megállapodás a nemzetközi vasúti személyforgalomról" (SzMPSz) stb. Ezek az egyezmények olyan megállapodásokat tartalmaznak, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekre vonatkozóan az egyezmény nem rendelkezik, az egyes államok fuvarozásra vonatkozó belföldi törvényeit és szabályzatait kell alkalmazni. A javaslat a nemzetközi egyezményeknek megfelelően rendeli a belföldi személyes árufuvarozás szabályainak szubszidiárius alkalmazását annyiban, amennyiben az ilyen fuvarozást nemzetközi egyezmény vagy nemzetközi díjszabás, illetőleg külön megállapodás nem szabályozza.