Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-20 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybe iktatásáról

276 6-án lejár. A Szerződés 7. cikkében foglalt rendelkezés szerint . . . „Ha a Magas Szerződő Felek egyike ez időnek lejárta előtt legalább egy évvel nem mondja fel a Szerződést, úgy az további öt évig hatályban marad és azon túl is mindaddig, amíg a Magas Szerződő Felek egyike a folyamatban lévő ötéves időszak letelte előtt egy évvel azt írásban fel nem mondja ..." A két ország szocialista építő munkájának eredményei, sokrétű együttműködésük fejlődése, továbbá az Európában és a világban bekövetkezett változások indokolttá tették a Varsóban 1948. június 18-án aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés megújítását. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság Budapesten 1968. május 16-án új Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést kötött. Az új Szerződés tükrözi azt a fejlődést, amely a két ország és népei kapcsolataiban végbement. A Szerződés a szocialista internacionalizmus elveivel összhangban tovább erősíti a magyar és a lengyel nép örök barátságát. Kifejezésre juttatja a Szerződő Feleknek azt az elhatározását, hogy továbbfejlesztik országaik sokoldalú együttműködését és kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. A Szerződésben a Szerződő Felek kifejezik azt a szándékukat, hogy szakadatlanul erősítik a szocialista országok közösségének egységét, összeforrottságát és teljesítik a Varsóban 1955. május 14-én aláírt — és az 1955. évi III. törvénnyel kihirdetett — Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződésből eredő kötelezettségeiket. A Szerződés kifejezésre juttatja a Szerződő Feleknek azt a szándékát, hogy hozzájárulnak Európa, valamint a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához, minden szükséges intézkedést megtesznek a nyugat-német militarista és re vansista erők vagy az azokkal szövetségre lépő bármely más erők agressziójának megakadályozására. A Szerződés összhangban áll az Egyesült Nemzeteknek az 1956. évi I. törvénynyel kihirdetett Alapokmányával, az abban foglalt célokkal és elvekkel, és tényleges hozzájárulást jelent Európa és a világ békéjének biztosításához. A Szerződésben a Szerződő Felek kifejezésre juttatják azt az akaratukat, hogy következetesen folytatják a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját. A Szerződő Felek hitet tesznek a fennálló európai államhatárok sérthetetlensége mellett. A Szerződésben a Szerződő Felek kölcsönös segítségnyújtásra — ide értve a katonai segítségnyújtást is — kötelezik magukat, amennyiben egyiküket valamely más állam vagy államcsoport részéről fegyveres támadás érné. A Szerződő Felek abban is megállapodtak, hogy az érdekeiket érintő minden fontos nemzetközi kérdésben tanácskoznak egymással. IV. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt — a magyar és a lengyel nép testvéri barátságát történelmi jelentőségű okmányba foglaló — Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés a Varsóban 1948. június 18-án aláírt szerződés örökébe lép, annak céljait és elveit követi, történelmi folytatását jelenti. A Szerződés húszéves időszakra szól és hatálya mindenkor további öt évre meghosszabbodik, ha azt valamelyik Szerződő Fél bármely lejárat előtt tizenkét hónappal nem mondja fel. Péter János e.k., Budapest, 1968. június 28. külügyminiszter