Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

- 217 A felelősségre vonás mellőzése 14. § A 14. § olyan okokat sorol fel, amelyek a felelősségre vonást nem teszik célszerűvé. Ilyenkor van felróható szabálysértés, a felelősségre vonás mégsem szükséges. A Javaslat a felelősségre vonás mellőzésének két esetét szabályozza. Az első esetben (a) pont) a szabálysértés annyira jelentéktelen, hogy semmiféle felelősségre vonásra nincs szükség. A másik esetben (b) pont) szükséges ugyan a felelősségre vonás, de erre leghatásosabban más, nem szabálysértési eljárásban kerülhet sor. Ilyen más felelősségi forma a fegyelmi eljárás. A fegyelmi felelősségre vonás csak akkor jöhet számításba, ha a szabálysértést megvalósító cselekmény egyszersmind fegyelmi vétség. Ilyenkor a szabálysértési hatóság belátásától függ, hogy kielégítőnek tartja-e a fegyelmi úton történő felelősségre vonást, vagy nem. Ha igen — a párhuzamos felelősségre vonás elkerülése végett — köteles mellőzni a szabálysértési eljárást. Ha azonban úgy ítéli, hogy a fegyelmi felelősségre vonás egymagában nem tölti be a társadalom védelmének és a nevelésnek a feladatát, akkor nem mellőzhető a szabálysértési eljárás, s előfordulhat az, hogy ugyanazért a cselekményért az elkövetőt szabálysértési és fegyelmi úton is felelősségre vonják. Értelmező rendelkezés 15. § Igen sok szabálysértési tényállás kötelességszegésből áll. A kötelesség azonban sokféle lehet. Van jogszabály által kifejezetten előírt kötelesség és vannak olyan kötelességek, amelyeknek közvetlen forrása nem valamilyen jogszabály, hanem pl. a munkaszerződés vagy a hivatási gyakorlat, szokás. A 15. § értelmében általában csak az első helyen említett kötelességfajta megszegése jelent szabálysértést. Ha azonban a szabálysértést meghatározó külön jogszabály ezzel ellentétesen rendelkezik, természetes, hogy az általános szabály nem érvényesül. A 15. § azt is kimondja, hogy ugyanilyen elbírálás alá esik a szabálysértési tényállásokban gyakran hivatkozott „rendelkezés" is. A (2) bekezdés általános iránymutatás a szabálysértés és a bűntett viszonyának helyes megítéléséhez. Igen sok szabálysértési tényállás foglal magában olyan cselekményt, amelyhez hasonlót a Büntető Törvénykönyv bűntetté nyilvánít, sőt a meghatározás szükségszerű elvontsága folytán egyik-másik tényállás fedheti is egymást. Annak elkerülése végett, hogy ugyanazt az adott egyedi cselekményt ne lehessen kétféleképpen minősíteni, a 15. § (2) bekezdése általános elvi éllel szögezi le a büntetőjogi megítélés elsődlegességét. Ez azt jelenti, hogyha valamely cselekmény bűntettet valósít meg, szabálysértés miatt felelősségre vonásnak nincs helye.