Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

209 6. A szabálysértések szabályozása két, egyidejűleg hatályba lépő jogszabályban történik. Egyfelől — a Javaslat elfogadása esetén — törvény foglalja össze az általános szabályokat, ideértve az anyagi jogi és az eljárási rendelkezéseket. Az előbbieket tartalmazza az első két fejezet, rendezve mindenekelőtt a szabálysértés miatti felelősség elveit (alapvető rendelkezések) és megállapítva a szabálysértés jogkövetkezményeit (büntetések és intézkedések). Az eljárási rendelkezések hat fejezetre tagolódnak, s lényegileg az eljárás sorrendjében tárgyalják annak szabályait. Végül a törvényben kapott helyet az a viszonylag kisszámú konkrét szabálysértés, amely tartósabb érvénnyel és jórészt anyagi elemekkel is körülírható. Ezeknek a szabálysértéseknek a veszélyessége többnyire nagyobb az átlagosnál, egy részük vagylagosan elzárással is büntethető. Másfelől kormányrendelet határozza meg a többi szabálysértést (kivéve természetesen azokat, amelyek tanácsrendeleten alapulnak, s ezért csupán helyi jellegűek). A kormányrendeletbe felvett szabálysértéseket az jellemzi, hogy tényállásuk — a törvényjavaslatba foglalt szabálysértésekhez képest — gyakrabban módosul. Ez a társadalmi-gazdasági élet változóbb elemeivel való szorosabb kapcsolat következménye, ami egyszersmind a kérdéses szabálysértések rugalmasabb, igen sok esetben csupán keretszerű meghatározását igényli. S minthogy a szabálysértési tényállások túlnyomó többsége ebbe a kategóriába tartozik, természetes, hogy a konkrét szabálysértéseket felölelő ún. különös részbeli szabályozás rendszerét a kormányrendelet alkotja meg. Ez nem annyira a védelemre szoruló társadalmi érdeket, a jogtárgyat veszi a rendszerezés alapjául, hanem általában az igazgatási ágazatok jelenlegi megosztottságát. Az eddigi tapasztalatok ugyanis arra mutatnak, hogy ez hasznosabb, jobban kielégíti a gyakorlati igényeket, mivel a legtöbb szabálysértés egy-egy államigazgatási ágazat jogi normákkal részletesen megállapított rendjéhez, az ebbe a rendbe tartozó kötelességekhez kapcsolódik (pl. mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi igazgatás stb.). 7. A szabályozás elvi alapja az, hogy a szabálysértés sajátos jogintézmény, amelyben különböző jogágak elemei találkoznak. Lényegét tekintve az államigazgatási jog keretei közé illeszthető a legmegfelelőbben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy más jogággal — különösen a büntetőjoggal — ne lenne kapcsolatban. Az államigazgatási jogi jelleg hangsúlyozása egyúttal megteremti az olyan szabályozási mód lehetőségét, amely a szabálysértés miatt történő egyszerű, gyors és hatékony felelősségre vonást biztosítja. a) A szabálysértések többsége az államigazgatási szervező munkával kapcsolatos, a közfeladatok megoldására irányuló magatartás-szabályok, főleg az államigazgatási jog ún. anyagi jogi szabályainak közvetlen megsértéséből ered. Ennek igen fontos következménye, hogy: aa) a szabálysértés tipikus szankciója a pénzbírság. Ha ugyanis a jogsértő magatartás nem több, mint egyszerű állampolgári engedetlenség, fegyelmezetlenség az államigazgatási normával szemben, akkor szankciója sem lehet például a személyi szabadság elvesztésében vagy jelentős korlátozásában álló súlyos hátrány; ab) a szabálysértés miatt elsősorban és általában az államigazgatási szervek járnak el; ac) eljárásuk rendje az államigazgatási eljárás általános szabályaihoz, s nem az igazságszolgáltatást gyakorló szervek eljárási szabályaihoz esik közelebb. b) A gyakorlati igények, a célszerűség és a büntetőjoggal való szorosabb kapcsolat az említettektől eltérő szabályozást is igényel. Ennek indokoltságára utal, hogy a törvényjavaslat növeli az ún. büntetőjogias jellegű szabálysértések jelentőségét (pl. tulajdon elleni szabálysértési értékhatár felemelése), egyszersmind szapo-