Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-7 • Törvényjavaslat a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről

140 belterületi földet tagjainak lakóház építése céljára eladhassa vagy a tag tulajdonában álló földdel elcserélhesse. 4. A termelőszövetkezeti földhasználat biztonsága törvényi garanciákat igényel. A jogi védelem eszközei a termelőszövetkezeti földtulajdonhoz és földhasználathoz fűződő jogosítványok érvényesítését biztosítják. Ezt szolgálja mindenekelőtt a földkiadás eddigi intézményének megszűnése. A tagsági viszony megszűnésével ugyanis a volt tagok földje a termelőszövetkezet tulajdonába kerül és így földkiadás helyett a már ismertetett megváltás vagy a mentesítés jöhet szóba. A törvényjavaslat 18. §-a tiltja a termelőszövetkezeti földek tulajdonjogának vagy használatának a törvény által meg nem engedett módon és célra való átruházását vagy átengedését. A 19. § a termelőszövetkezet használatában álló földek tekintetében — az eddigi joggal egyezően — terhelési tilalmat és végrehajtás alóli mentességet mond ki. A terhelési tilalom nem vonatkozhat természetesen olyan jogokra (pl. telki szolgalom, vezetékjog), amelyekre a tulajdoni-használati viszonyoktól függetlenül szükség van; erre utal a 19. § (i) bekezdésében foglalt kivétel. III. FEJEZET SZEMÉLYI FÖLDTULAJDON ÉS FÖLDHASZNÁLAT A földtulajdon és földhasználat viszonyainak gyökeres átalakulása, a nagyüzemi földhasználat általánossá válása és megszilárdulása, a magánföldhasználat nagymértékű csökkenése megkívánja, hogy az állampolgárok személyes szükségleteit szolgáló földek fokozott védelemben részesüljenek. Ezt a célt szolgálja a személyi földtulajdon és földhasználat részletes szabályozása. 1. A személyi földtulajdon — általános érvényű — törvényi elismerését a 21. § deklarálja. A személyi tulajdon fogalmát az általános fejlődéssel összhangban a jogfejlődés teremtette meg. A jogi szabályozás azonban föld vonatkozásában csak a termelőszövetkezeti tagok háztáji földjét és az egyéni tulajdonban levő építési telkeket tekintette személyi tulajdonnak. Ezt fejleszti most szervesen tovább a törvényjavaslat, amikor valamennyi állampolgár esetében 800—1600 n. ölig személyi tulajdonná minősíti az egyéni tulajdonban és használatban levő belterületi és zártkerti földeket. Ebben az a meggondolás jut kifejezésre, hogy el kell ismerni és jogi eszközökkel is támogatni kell az állampolgároknak azt a törekvését, hogy a személyes szükségletek kielégítése érdekében kisebb terjedelmű földet művelhessenek (22. §). A személyes szükségletek kielégítését szolgáló földek védelmének és a személyi földtulajdon megszerzésének — s később a zártkertek rendezésének — szabályozása figyelembe veszi, hogy — a termelőszövetkezeti tagokon kívül — számos olyan munkás és alkalmazott van falun és városon, akik részére indokolt a minimális földhasználat lehetővé tétele. A személyi földtulajdon törvényben megállapított mértékét a személyi földhasználat sem haladhatja meg. A személyi földtulajdon és földhasználat körében a termelőszövetkezeti törvény, illetőleg a tervezett végrehajtási rendeletek részletesen szabályozzák a háztáji föld és az illetményföld használatát, valamint az állami tartalékföldek eladását és haszonbérbe adását. Indokolt továbbá annak kimondása, hogy a tanya körüli föld — a lakóépület fennállásáig — a használat és forgalomképesség szempontjából a személyi földtulajdonnal azonos elbírálás alá esik. Már az általános indokolásban utalás történt arra, hogy a törvényjavaslat nem kívánja a földdel kapcsolatos összes kérdéseket szabályozni. Ebből következően a