Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről

12 A felszabadulás után, de különösen a legutóbbi évtizedben a kiadott részlet­szabályok és a kifejlődött vízjogi gyakorlat — az 1885:XXIII. törvény részbeni érvényességének ellenére is, annak rendelkezéseit gyökeresen átértékelve — azt a megváltozott szemléletet és ebből azt a jogelvet juttatták érvényre, amelynek tételesjogi alapja az Alkotmány 6. §-ának elvi deklarációja volt, amely szerint a vizek a nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak. Az új társadalmi és tulaj­doni viszonyokra alapozott, az Alkotmány említett tételében gyökerező és a javas­latban kifejezésre juttatott jogi felfogás szerint tehát a vizek társadalmi tulajdon­ban vannak és a velük való rendelkezés elsődlegesen az államot illeti. Ez természet­szerűleg nem zárja ki azt, hogy bizonyos szűkebb körben, a vízgazdálkodás általá­nos érdekeit nem érintve, a törvény külön szabályai alapján, a vizekkel az ingatla­nok tulajdonosai (kezelői) hatósági engedély nélkül is rendelkezhessenek. A döntő elvi különbség azonban az, hogy a vizek felhasználását és kártételeinek elhárítását célzó tevékenységet — a vízgazdálkodást — az állam irányítja, illetőleg részben végzi is, a népgazdaság szükségleteire és erőforrásaira figyelemmel, a társadalom érdekeinek megfelelően, és az egyes érdekeltek szükségleteinek kielégítését ennek keretében biztosítja, illetőleg ezzel összehangolva teszi lehetővé részükre a vizekre bármilyen behatást eredményező saját tevékenységet. A szocialista jogalkotás az Alkotmánynak, mint jogunk újjáépítése első nagy dokumentumának életbelépése óta sorra hozza létre az egyes jogterületeket át­fogóan szabályozó törvényeket. A polgári jogi és a büntetőjogi kódexek megalko­tását követően rendre megtörtént az egyes népgazdasági ágazatok területeinek alapvető szabályozása is, életbelépett a bányatörvény, az energiatörvény, az erdő­törvény, az úttörvény, a postatörvény stb. Szocialista jogrendünk rendszeres kiépí­tésének ebbe a sorozatába illeszkedik bele a vízügyi törvény javaslata is. RÉSZLETES INDOKOLÁS I. FEJEZET A TŐR VÉNY CÉLJA ÉS HATÁLYA (1-2. §.) I. A törvény célja (1. §.) elsősorban a vízgazdálkodás alapvető kérdéseinek szabályozása. A vízgazdálkodás, mint társadalmi feladat magában véve természete­sen nem jogi tevékenység, hanem a vizek hasznosításával és kártételeinek elhárítá­sával kapcsolatos műszaki, gazdasági, tudományos és igazgatási feladatok megol­dása (3. §). Fontos és szerves része a népgazdasági tevékenységnek, ennélfogva egy­felől közfeladat, pontosabban általános népgazdasági vonatkozásaiban állami fel­adat, amit főként állami szervek, elsősorban az erre létrehozott vízügyi szervek lát­nak el, amelyek szervezése, feladataik kijelölése és működése jogi szabályozást igényel. Másfelől a vízgazdálkodás, mint állami feladat jelentős államigazgatási problémákat is vet fel, amiket nagyrészt ugyancsak jogszabályi úton kell meg­oldani. Ez a jogilag szabályozott vízgazdálkodási tevékenység alkotja a vízügyi jogviszonyoknak, és így a javaslat szabályozásának is az egyik területét. A vízügyi viszonyok nem merülnek ki a vízgazdálkodási tevékenységben és az állami szervek között ennek ellátása során keletkező kapcsolatokban. A vízgazdál­kodás állami feladatai és az egyes állami szervek, társadalmi szervezetek, egyéb jogi személyek és az állampolgárok saját érdekű gazdálkodási, szükségletkielégítési tevékenysége között előálló társadalmi viszonyok ugyancsak jogi rendezést igé-

Next

/
Thumbnails
Contents