Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről
10 amelynek folytán az egész népgazdaság számára alapvető fontosságú funkciót fejt ki. A korszerű vízgazdálkodás főfeladata, hogy a társadalomnak a vízzel kapcsolatos igényei és a természetes vízrajzi adottságok közötti eltéréseket gazdaságilag és műszakilag legkedvezőbb módon kiegyenlítse egy meghatározott térségen belül. Az ország fokozatosan növekvő vízigényének kielégítése azonban a vízkészletek korlátozottsága, egyenlőtlen térbeli és időbeli eloszlása, valamint fokozódó szenyeződésük miatt, mind nehezebben és mind nagyobb anyagi-műszaki ráfordítást igénylő létesítményekkel valósítható csak meg. A vizek hasznosítása mellett a vízgazdálkodás alapvető fontosságú feladatai közé tartozik a vizek kártételei elleni védekezés fejlesztése is. A népgazdaság állóalapjainak növekedésével és a szocialista mezőgazdaság belterjes fejlődésével egyre értékesebbé váló és egyre nagyobb területeket kell megvédeni a vizek kártételei ellen. A vízgazdálkodás népgazdasági jelentőségének és hasznosságának növekedésére, fejlődési ütemének meggyorsulására kedvezően hatott ki, hogy államunk mind jelentősebb anyagi eszközöket fordított és fordít erre a célra, és a termelőerők fejlődésével párhuzamosan új, korszerű vízfeltárási és vízépítési technika, fejlett vízkezelési és víztisztítási technológiai eljárások alakultak ki. Amint a szocialista társadalmi ós gazdasági viszonyok kibontakozásával megnyíltak a korszerű vízgazdálkodás távlatai, ugyanakkor létrejött az ezzel összefüggő jogviszonyok szocialista jogelvek szerint történő szabályozásának a szükségessége és egyben a lehetősége is. II. A vízügyek intézésének 1948-ban végbement államosítását követően a vízügyi feladatok egységes állami irányítására ós tervszerű ellátására hivatott vízügyi szervezet munkáját legnagyobbrészt a felszabadulás utáni társadalmi viszonyoknak és az állami tevékenység új formáinak megfelelő rendelkezések szabályozták. Ezek a jogszabályok a fejlődés menetének és kívánalmainak megfelelően kiadott, különféle szintű, nem törvényi vagy törvényerejű jogforrások voltak, és általában a társadalmi-gazdasági fejlődés szakaszainak megfelelően különféle szemléletet képviseltek. Bár a vízügyi jogszabályalkotás fejlődésének iránya az utóbbi évtizedben egységessé vált, s a vízügyi feladatok mind szélesebbkörű összefogására és egységes irányítására való törekvés egyre jobban érvényesült, a nagyszámú módosító és kiegészítő rendelkezés egységes alapon történő összefoglalására és egységes jogszabályi rendszer felépítésére nem került sor. A vízügyi joganyag azért ma számos, a korábbi rendelkezéseket módosító és kiegészítő jogszabályból tevődik össze. A felszabadulás után alkotott vízügyi jogszabályok másik jellegzetes vonása abban ismerhető fel, hogy ezek általában a vízügyek állami ellátását szabályozó szervezeti jellegű és hatásköri tartalmú rendelkezések. Az ún. anyagi jogot — a vízügyi (vízgazdálkodási) tevékenység tartalmát szabályozó, illetőleg az ennek során keletkező jogviszonyok elemeit alkotó jogokat és kötelezettségeket megállapító jogtételeket — részben még ma is az 1885:XXIII. törvény egyes hatályban maradt rendelkezései tartalmazzák, illetőleg egy 1952-ben kiadott, de nagymértékben az előbb említett törvény főbb szabályait visszatükröző minisztertanácsi rendelet foglaija össze. Nyilvánvaló, hogy a 70 évvel ezelőtt keletkezett és bár a maga idejében jelentős jogszabály a vízjog szabályozó szerepét gyökeresen megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyaink között betölteni képtelen; de már nem alkalmas erre a több mint egy évtizede kiadott és csupán a víz jog egy részterületét felölelő rendelet sem. A fejlődés folytán alapvetően megváltozott társadalmi és gazdasági alapokon megvalósuló vízgazdálkodási feladatoknak a társadalom érdekeivel és a népgazdaság erőforrásaival összhangban történő ellátása szükségessé teszi a vízzel való gazdálkodás rendjének egységes elvek szerinti szabályozását és ennek érdekében a korszerű, új vízügyi törvény megalkotását.
