Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-10 • Törvényjavaslat az építésügyről
29 lezni, akinek érdekeit szolgálja az említett épületrészek, illetőleg berendezések és feliratok fenntartása. 4. Az építésügyi hatóság által elrendelt munkálatok költségei általában a kötelezettet terhelik. A javaslatban (40. §) rögzített e szabály alól jogszabály kivételt tehet. Ilyen kivétel szükséges pl. akkor, ha az építmény átalakításának vagy lebontásának elrendelése a városkép előnyösebb kialakítása céljából vagy területrendezési okokból vált szükségessé, vagy pedig nem állami tulajdonban álló műemlék eredeti jellegének kifejezésére, illetőleg hatásosabb érvényesülésére irányuló munkálatok elvégzését rendelte el az építésügyi hatóság. Ilyen esetekben méltánytalan lenne a kötelezettet olyan költségek viselésére kötelezni, amelyek az épület állagának védelmével, illetőleg fenntartásával kapcsolatban egyébként nem merültek volna fel. E költségek viselésének szabályait a végrehajtási jogszabályok állapítják meg. 5. A javaslat nem tartalmaz rendelkezést arra, hogy az építésügyi hatóság által elrendelt, de a kötelezett által el nem végzett munkálatok teljesítése miként kényszeríthető ki. Ebben a kérdésben — a javaslat 53. §-ára figyelemmel — az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény megfelelő rendelkezései kerülnek alkalmazásra. Ezek szerint az építésügyi hatóság a kötelezettet a teljesítésre bírság kiszabásával szoríthatja, vagy — ha az a kötelezettségét a bírság kiszabása ellenére sem teljesíti vagy nem kellő mértékben teljesíti, illetőleg a hatóság megítélése szerint a bírság kiszabása (pl. a kötelezett személyi és vagyoni körülményeire tekintettel) nem vezetne eredményre, a teljesítést a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti. E hatósági kényszerítő intézkedések mellett mód van arra is, hogy az építésügyi hatóság az építésügyi szabályok megsértőivel szemben — az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint — szabálysértési eljárás lefolytatását kezdeményezze. Az építésügyi hatóság személyi és vegyes tulajdonban álló lakóépületeken — a javaslattal összhangban — a 4/1960. (X. 2.) ÉM-PM. számú rendelet szerint végezteti el a szükséges építési munkákat. A városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. évi VI. törvény lehetővé tette, hogy az építésügyi hatóság rendbüntetésként az ingatlan értékének egytized részéig terjedő pénzbírságot szabjon ki az építtetőre, ha az építkezést engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon végezték, s ebből az építtető vagyoni előnyhöz jutott. E pénzbírság kiszabásának lehetőségét a közületi építkezés engedélyezésénél követendő eljárásról szóló 93/1950. (III. 311) M. T. számú rendelet 15. §-a közületi építtetők tekintetében kizárta. A javaslat a rendbüntetés címén kiszabható pénzbírság intézményét nem tartja fenn, mert a javaslat és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény alapján tehető hatósági kényszerítő intézkedések, továbbá a szabálysértési eljárás keretében kiszabható pénzbírság alkalmazása együttesen kellő visszatartó hatást válthat ki. V. FEJEZET AZ ÉPÍTÉSTERVEZÉS 41-42. §. 1. Alapvető népgazdasági érdek és egyben az építtetők érdeke is, hogy az építmények rendeltetésszerű használatra alkalmasan, a korszerű műszaki, esztétikai, gazdaságossági és biztonsági követelményeknek megfelelően épüljenek meg. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele a szakszerű műszaki tervezés. Ezért a javaslat (41. §) rögzíti, hogy kik gyakorolhatnak építéstervezési tevékenységet. A főszabály
