Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-7 • Törvényjavaslat a postáról és a távközlésről

10 rendelkezései alapján a 18/1960. (VII. 13.) Korm. sz. rendelet szabályozza. A javaslatnak ehhez képest a talált dolgok sorsáról rendelkeznie nem kellett. Egyéb tekintetben a javaslat rendelkezései általában megegyeznek az eddig követett és bevált eljárással. Az igény érvényesítésére vonatkozó egy éves jogvesztő határidő a Polgári Törvénykönyv rendelkezésein alapszik. A posta felelőssége 12—15. §. A postai kárfelelősségnek tulajdonképpen két nagy ágazata van a főtevékenységi körökhöz kapcsolódóan, éspedig a postai és a távközlési szolgáltatásokért való kárfelelősség. A postai kárfelelősség — a szolgáltatások sajátosságainak megfelelően — egyes vonatkozásokban a javaslatban foglaltak szerint eltér a Polgári Törvénykönyv kárfelelősségi szabályaitól. A javaslat általános indokolása is utal arra, hogy a posta jelenlegi és a javaslatba felvett kárfelelősségi szabályai az eltelt fél évszázadot meghaladó idő alatt a mindennapi élet gyakorlati követelményei, a nemzetközi egyezmények rendelkezései és a különböző postaigazgatások kárfelelősségi szabályainak figyelembevételével alakultak ki. Már az 1875. évi XXXVII. törvény 421. §-a kivette a postát az általános fuvarozói felelősség alól. A régi kereskedelmi törvény rendelkezései a posta ügyleteire csak annyiban nyertek alkalmazást, amennyiben ezek a postára vonatkozó külön rendelkezésekkel nem álltak ellentétben. A Ptk. a postai és távközlési ügyletekből (szolgáltatásokból) eredő felelősségről nem rendelkezik. A Ptknak a fuvarozásra vonatkozó XLI. fejezetéhez fűzött indokolás felsorolj a a fuvarozó állami vállalatokat, a postáról azonban természetesen nem tesz említést. Hangsúlyozza azonban a Ptk. indokolása, hogy „a javaslat igen nagy számú speciális és részletkérdést hagyott nyitva további szabályozás számára." A postai kárfelelősségnek a javaslat szerinti szabályozása kapcsolódik bizonyos fokig a Ptk. által említett kérdéskomplexumhoz, azzal azonban, hogy a kapcsolat ellenére a postai felelősség nem azonos a fuvarozói felelősséggel, hanem egy speciális felelősség. Az elmondottaknak megfelelően szerepel a javaslatban olyan rendelkezés, hogy a közönséges (nem könyvelt) levélpostai küldemény téves kézbesítéséből, elveszéséből vagy megsemmisüléséből eredő kárért, közvetett kárért és elmaradt haszonért a posta nem felel. Természetes az is, hogy ha a kárt ellenállhatatlan erő, a küldemény belső tulajdonsága, elégtelen címzés vagy észre nem vehető csomagolási hiányosság, vagy általában az okozta, hogy a vonatkozó szabályzatban megállapított feltételeket nem tartották meg, a bekövetkezett kárért a posta nem tehető felelőssé. Távközlési vonatkozásban a már hivatkozott 1962. évi 1. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett genfi nemzetközi távközlési egyezmény az egész világ postái részére irányelveket szabott. Az egyezmény 33. cikkének rendelkezése kimondja, hogy „a tagok és társult tagok a nemzetközi távközlési szolgálatot igénybe vevőkkel szemben semmiféle felelősséget nem vállalnak." A genfi nemzetközi egyezményt a szocialista országok is aláírták és belső jogszabállyal kihirdették. A genfi egyezményt megelőző egyezmények is ugyanilyen értelemben foglalkoztak a távközlésért való felelősséggel. A Szovjetunió Hírközlési Szabályzata, az NDK posta és távközlési törvénye, valamint a Lengyel Népköztársaság postatörvénye a távközlési szolgáltatások igénybevételéből eredő károkért — a díjvisszatérítésen túlmenően — kártérítést ugyancsak nem ad, nem volna helyes ennélfogva, ha a Magyar