Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
161 hatalmi szerv tagja, állami vagy társadalmi szervnél irányító szerepet betöltő személy. Az államhatalmi szerv tagjainak az állami szervnél irányító szerepet betöltő személyek hivatali tevékenysége nem választható el politikai tevékenységüktől : különleges büntetőjogi védelmük a politikai indítékból elkövetett támadásokkal szemben ezért indokolt. Ugyancsak indokolt, hogy a személyüket ért, politikai indítékból elkövetett támadásokkal szemben a társadalmi szervnél irányító szerepet betöltő személy is különleges büntetőjogi védelemben részesüljön. E személyek ellen indított politikai célzatú támadás ugyancsak a rendszerellenesség kifejezője. A javaslat ezzel a szabályozással a cselekmény ellenforradalmi jellegét húzza alá. A javaslat álláspontja szerint ui. elkövethető politikai okból az élet vagy testi épség elleni bűntett, anélkül, hogy e § szerint minősülne. 3. A javaslat a testi épség elleni politikai indokú súlyos támadásokat vonja a merénylet tényállása alá. E szabályozás első alapja megegyezik a kártevés, illetőleg rombolás tényállásának tárgyi oldalán a tényállást szűkítő tényállási elem alkalmazásánál érvényesülő elvvel. Nem elég tehát az ellenforradalmi motívum a közvetlen tárgy megfelelően súlyos sértése, illetőleg veszélyeztetése nélkül,, mert csak az alanyi és tárgyi oldal együttes fennforgása képvisel olyan fokú társadalomra veszélyességet, amely a cselekménynek az élet, illetőleg testi épség elleni bűntettek köréből való kiemelését és szigorúbb megítélését indokolja. Ennek az álláspontnak következetes érvényesítéséből folyik, hogy a javaslat abban az esetben, ha a merénylet folytán a sértett életét vesztetne, az elkövetőt a legsúlyosabb büntetéssel fenyegeti. I zyatás A 127. §-hoz 1. Az izgatás törvényi tényállásának a javaslatban szereplő megfogalmazásához megfelelő alapot szolgáltat az 1946. évi VII. tv.'javaslatának miniszteri indokolása: ,,A köztársaság demokratikus állami rendjének biztosítása nemcsak cselekményekkel, közvetlen erőszakkal Szemben szükséges, hanem az állam« polgárok kisebb vagy nagyobb csoportjára való olyan lelki reáhatásokkal szemben is, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek lelkivilágában a demokratikus állami rendszer megdöntésére vagy megbontására való hajlandóságot és lelki készséget felidézzék, illetőleg a demokratikus állami rendszer alapintézményei és eszméi ellen, vagy annak meggyőződéses híveivel szemben gyűlölséget keltsenek. Téves látszat, hogy minél tágabbkörű valamely büntetőjogi rendszerben az izgatás meghatározása, annál szűkebbre szorul a szabad véleménynyilvánítás, a politikai szabadság kifejlődésének köre. Téves a demokratikus szabadság- jogokat : a gondolat és bírálat szabadságát úgy értelmezni, hogy az az állami rendszer aláaknázá- sára, a társadalmi béke felborítására legyen felhasználható. Korunk politikai helyzetképe nálunk sem olyan megnyugtató még, hogy a súlyos áldozatokkal felépülő demokratikus államot az izgatás veszedelmeivel szemben kellőképp megvédeni ne kellene. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a közhangulatnak az izgatás és lázítás lelki eszközeivel való rombolása és fertőzése mindennél alkalmasabb eszköze a legveszedelmesebb tömegszenvedélyek felkeltésének, amelyek előbb-utóbb fegyvert követelnek, hogy az izgatok mögött meghúzódó szervezet vagy mozgalom erőszakos uralomrajutását kiharcolják.” Az izgatás ' tehát lényegében: ellenforradalmi propaganda és agitáció a szocializmus vonzóerejének, tömegbefolyásának csökkentése érdekében. E bűntett objektív veszélyességének fokát az 1956. októberében kirobbant ellenforradalom is megmutatta: az ellenforradalom szellemi előkészítését éppen a tömeges méretűvé vált ellen- forradalmi izgatás jelentette. Ezek a magatartások arra irányítottak, hogy gyűlöletet szítsanak a népi demokratikus államrpnd ellen és ezen keresztül a hatalmi és államigazgatási szervek, valamint a társadalmi vezető szervek tekintélyének aláásását, a népi demokratikus forradalmi vívmányok megbecsülésének csorbítását, a népi hatalomhoz hű állampolgárok egységének megbontását eredményezzék. 2. A BHÖ. 2. pont egyrészt a lázítás, másrészt az izgatás törvényi tényállását tartalmazza, A lázi' tást leszűkíti az államrend vagy népköztársaság megváltoztatására irányuló magatartásokra. Eme szabályozás alapján alig volt megoldható a lázítás elhatárolása egyrészről a mozgalomra vagy szervezkedésre való felhívástól, másrészről a mozgalom vagy a szervezkedés kezdeményezésétől. A Legfelsőbb Bíróság helyes elvi álláspontja az alábbiakban adott ugyan az elhatárolásra irányelvet, a bírói gyakorlat mégis csak ritkán alkalmazta a BHÖ. 2. pont a) alpontjába felvett jogszabály szerinti minősítést. A javaslat ezért elhagyta a ,,lázítás” törvényi tényállását, minthogy ez a magatartás, ha az összeesküvés vagy a lázadás előkészületi cselekményeként nem lenne értékelhető (118., ill. 122. §-ok), az izgatás tényállását meríti ki (127. § fi] bek. b) pont), és az izgatás tényállását azzal bővítette: ha a cselekmény közvetlen tárgyaként a Magyar Népköztársaság szövetségi, barátsági vagy együttműködésre irányuló egyéb nemzetközi kapcsolatát is felvette. 3. Az izgatás tárgya: a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendje. Az izgatás azonban közvetlenül azokat a társadalmi viszonyokat támadja, amelyek az általánosan megjelölt- tárgyfogalom tartalmi elemeiben testesülnek 1 1 Ríintpfrí inn/pnvlffinvv
