Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
151 A llő. §-hoz Az e §-ban foglalt fogálommeghatározások annyiban eltérő természetűek az előző §-ban foglaltaktól, hogy érvényességük nem terjed ki az egész kódexre. Vannak ugyanis a Különös Résznek olyan-rendelkezései, amelyek a visszaeső, illetőleg a fenyegetés vagy a felfegyverkezettség fogalmát meghatározott Fejezet vagy meghatározott bűncselekmény körére kiható érvénnyel, az itt adott általános meghatározástól eltérően határozzák meg. Ezek az eltérések az egyes fogalommeghatározások indokai kapcsán külön megemlítésre kerülnek. 1. A régi Btk. 338. §-a a lopás szabályozása során szigorúbb elbírálás alá vonta azt, aki rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság miatt már két ízben meg volt büntetve és az utolsó büntetés kiállása óta 10 év még nem telt el. A 349. § a rablásnál minősített esetet statuált arra, aki rablásért vagy zsarolásért volt büntetve: itt egy priusz is elegendő volt a szigorúbb minősítéshez. A sikkasztásra a 357. § értelmében a 338. § hatálya kiterjedt. Az orgazdákra a 371. § tartalmazott a 338. §-sal egyező szabályt. Csalásnál a 381. § értelmében a súlyosabb minősítéshez a két korábbi elítélés csak akkor volt elegendő, ha mindkettő csalásért történt. A III. Bn. a vagyon elleni bűntettek körében bizonyos mértékben egységesítette a fenti szabályokat, kimondva hogy visszaeső az, aki lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, orgazdaság vagy csalás miatt két ízben meg volt büntetve, feltéve hogy utolsó büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el. Az 1950. évi 30. sz. tyr. 58. §-a a devizabüntettek körében minősített esetként szabályozta annak a cselekményét, aki devizabűntett miatt egy évi, vagy ennél hosszabb szabadságvesztéssel volt büntetve és a büntetés kiállása óta öt év még nem telt el. Ebben a szabályban már a korábbi büntetés mértéke is szerepet játszott. A javaslat — abból kiindulva, hogy büntető- politikánk a konok bűnözők elleni fokozott szigor elvét követi — számos bűntett-fajtánál (részben a hatályos joggal egyezően) teszi minősítő körülménnyé a visszaesést. így pl. zugirászat, kábítószerrel elkövetett bűntett, tiltott visszatérés, munkakerülés, garázdaság, üzérkedés, árdrágítás, közellátási bűntett, magzatelhajtás, tartás elmulasztása, üzletszerű kéjelgés, kerítés és a leg-' több vagyon elleni bűntett esetében. A javaslat — e tekintetben az 1950. évi 30. sz. tvr. megoldását választva — már egyetlen el- itéltséget elegendőnek tekint a visszaesés megállapításához. A javaslat visszaeső alatt a speciális visszaesőt érti, tehát olyan elkövetőt, akit korábban ugyanolyan bűntettért ítéltek el, mint utóbb. A III. Bn. még bárminő elítélést — pl. minimális pénzbüntetést is — elégnek nyilvánított a visszaesés megállapításához. A javaslat már tovább fejleszti az 1950. évi 30. tvr-nek azt a felismerését, hogy csak komolyabb büntetéshez indokolt ilyen hatályt fűzni, és általában a szabadságvesztést tekinti olyannak, amely e feltételnek megfelel. Miután pedig a konok bűnöző hajlamra csak szándékos elkövetésből lehet következtetni, csak az olyan szabadságvesztés alapozza meg a visszaeső minőséget, amelyet szándékos bűntettért szabtak ki. Maguk a visszaesés címén súlyosabban minősíthető bűntettek mind olyannok, amelyek csak szándékosan követhetők, el. A bírói gyakorlat már a hatályos jogot is úgy értelmezte, hogy nem kerülhet előnyös helyzetbe az olyan elítélt, aki magát a büntetés végrehajtása alól kivonta, vagy az más okból elmaradt, és ilyen esetben a büntetés kiállása helyett annak végrehajthatósága megszűnésétől számítja azt az időpontot, melynek leteltéig valakit visszaesőnek lehet tekinteni. A javaslat a III. Bn. túlhosszú tíz éve helyett az 1950. évi 30. sz. tvr. öt évét teszi magáévá. Ha tehát valakit pl. 1950-ben ítéltek el lopásért hathavi szabadságvesztésre jogerősen, de szökése miatt a büntetés 1965-ben elévült, az illető — újabb vagyoni bűntett esetén — 1970-ig számít visszaesőnek. Az általánostól eltérő szabályozást nyert pl. a visszaesés a vagyon elleni bűntettek körében. Az eltérés az, hogy ebben a Fejezetben a visszaesés megállapításánál a specialitás elve helyett az az elv érvényesül, hogy vagyon elleni bűntett kell, hogy a korábbi elítélés alapja legyen. Ez a rendelkezés tulajdonképpen a hatályos jog ide- vágé) szabályozását vészi alapul, de következetesebben érvényesíti azt a szigorúbb álláspontot, hogy e kategóriánál az elitéltséghez súlyosabb következmények fűződnek. A közveszélyes munkakerülés, a tiltott szerencsejáték szervezése, az üzletszerű kéjelgés, az üzletszerű kéjelgésre kényszerítés, az üzletszerű kéjelgés elősegítése, a kitartottság és a kerítés egymással alkotnak olyan kört, mély őket a visszaesés szempontjából összekapcsolja: az egyik miatti elítéltség megalapozza, , hogy a másik bűntett elkövetése esetén az elkövetőt mint visszaesőt vonják felelősségre. A visszaesés megállapításánál közömbös az, hogy akár a korábbi, akár az új bűntett kísérleti szakban maradt-e, nemkülönben hogy az elkövető mint tettes vagy mint részes követte-e el a bűntettet. 2. A 115. § az általános fenyegetésfogalmat határozza meg. A javaslat ahhoz, hogy büntetőjogilag figyelembe veendő fenyegetés keletkezzék, objektív és szubjektív követelményt állít fel. Objektíve szükséges, hogy a kilátásba helyezett hátrány súlyos legyen. E jelzőt a bírói gyakorlat tölti majd ki tartalommal. Szubjektíve a fenyegetésnek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a megfenyegetett személyben s
