Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
1. Az előző §-ban meghatározott fegyelmező zászlóalj csak a katonai bíróság által sorállományú katonákra kiszabott, három hónapon felüli, de két évet meg nem haladó szabadságvesztés sajátos végrehajtási módjául szolgálhat. A törvénynek ugyanakkor arról is rendelkeznie kell, hogy a katonákra egy hónaptól három hónapig terjedő tartamban kiszabott szabadságvesztés is a katonai szervezeten belül a polgári büntetés- végrehajtási intézmények mellőzésével legyen végrehajtható.. Ez — a javaslat értelmében — a katonai fogdában történik, ahol az elítélteknek a szolgálati körülményekhez igazodó fogvatartása és foglalkoztatása is biztosítható. Az ily rövid tartamú szabadságvesztésnek a katonai fogdában való végrehajtása már bármely tényleges állományú katonával szemben elrendelhető, függetlenül attól, hogy az elítélt a tényleges szolgálatban továbbra is megmarad-e. Elrendelésének egyedüli feltétele, hogy a büntetés célja ezúton is elérhető legyen. Ennek vizsgálatánál azonban a szolgálatban megmaradás elsődleges tényező és a szabályozás indokaiból értelemszerűen következik, hogy az olyan elítéltet, aki a katonai szolgálatban megmarad, a büntetés letöltése végett a katonai fogdába kell utalni, míg azt, aki a tényleges szolgálatban nem marad meg, csak akkor lehet katonai fogdába utalni, ha a végrehajtás ilyen módja a büntetés céljának megfelel. A szabadságvesztés katonai fogdában való végrehajtásának rendje a megfelelő katonai szabályzatokban nyert megállapítást. 2. A javító-nevelő munka büntetés a katonai szolgálati viszonyok között jellegénél fogva nem hajtható végre. Alkalmazására ennélfogya nem kerülhet sor olyan katonával szemben, akinek tényleges szolgálati viszonya elítéltetése után is fennmarad, de nincs ennek akadálya akkor, ha a vádlott a katonai bíróság ítéletének meghozatala idején már nem teljesít tényleges szolgálatot, Vagy ha szolgálati viszonya a kiszabott büntetés következményeként kötelezően megszűnik. Javító-nevelő munka alkalmazására a javaslat szabályozása szerint akkor kerülhet sor, ha a) az elítélés alapjául szolgált bűntettre a törvény ezt a büntetési nemet előírja, vagy pedig akkor, ha b) a bíróság a büntetés kiszabásánál az enyhítő szakaszt alkalmazza. A javaslat szerint javító-nevelő munkával fenyegetett bűntettek esetében — a 106. falapján, az ott megjelölt feltételek mellett — katonával szemben a fegyelmi felelősségre vonás lehetősége is fennáll. Ennek előfeltételei hiányában azonban lehetővé kell tenni a javító-nevelő munka helyett arányosan rövidebb tartamú és katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. A javító-nevelő munka 'alkalmazásának másik esetére, vagyis az enyhítő szakasz alapján az eme enyhébb büntetési nemre való leszállásra katonával szemben ugyancsak nincs lehetőség. Méltánytalan lenne viszont a katonát a büntetés enyhítésének ebből a fokozatából kizárni. A törvénynek gondoskodnia kell tehát arról is, hogy a bíróság a 68. § (2) bekezdésének d) és e) pontjainak, illetőleg a ('.)) bekezdésnek megfelelő esetekben a büntetés enyhítése körében katonával szemben se legyen korlátozva azért, mert az egyébként alkalmazásra kerülő enyhébb büntetési nemet nem veheti igénybe. A fentebbi mindkét esetre tekintettel a törvény egységes rendelkezést kíván biztosítani a javító- nevelő munka, mint a katonai szolgálati viszonyok közt nem alkalmazható büntetési nem pótlására. A javaslat ezért — a (2) bekezdésben — lehetőséget ad arra, hogy katonával szemben, a különben kiszabásra kerülő javitó-nevelő, munka helyett egy hónaptól három hónapig terjedhető szabadságvesztést alkalmazzon a bíróság éspedig nemcsak a sorállományú, hanem bármely más tényleges állományú katonával szemben is. Ezt a büntetést — miként a § további rendelkezése kimondja — katonai fogdában kell végrehajtani. .4 katonai mellékbüntetések A 109. §-hoz A katonai szolgálati viszonyok között különös jelentősége van a katonai rendfokozatnak, amely a katonák között a feljebbvaló-alattos jogviszonyának alapjául szolgál. Ehhez a katonai szabályzatokban rögzített különböző szolgálati jogokon kívül külső, társadalmi elismerés is járul, amely a rendfokozat viselőjét mindenkor megilleti. A katonai rendfokozat szolgálati és erkölcsi értéke, társadalmi tekintélye a rendfokozat viselőjét arra kötelezi, hogy mindenkor olyan magatartást tanúsítson, amely magasabb katonai státusával járó követelményeknek megfelel. Az a katona tehát, akinek rendfokozata van, az általa elkövetett bűncselekmény folytán kisebb- nagyobb mértékben megsérti vagy veszélyezteti az általa viselt rendfokozat tekintélyét is. Ezért megfelelő esetben kérdésessé válik: . érdemes-e arra, hogy továbbra is viselhesse rendfokozatát, illetőleg meghagyható-e az elért magasabb rendfokozatban, vagy esetleg nem arra vált-e méltatlanná, hogy a soronkövetkező előléptetésben az arra előírt időben részesüljön. A bűncselekményt elkövető katonai személyekkel szemben ezért alkalmas és célszerű mellékbüntetési nemül kínálkoznak a sajátos rendfokozati büntetések. Ilyen jellegű büntetésként hazai büntetőjogunkban korábban csupán a lefokozás szerepelt, a hatályos Ktbtk. azonban már a rendfokozatot érintő mellékbüntetéseknek három változatát vezette be az egyéniesítés nagyobb lehetőségének megteremtése végett. A rendfokozattól való megfosztást jelentő lefokozás mellé, amelynek az elért katonai státus, sőt ennek folytán a hivatás elvesztése is a következménye, helye lehet ennél enyhébb kihatású katonai mellékbüntetésnek is,
