Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
új kódex (a javaslat 114. §-a) egyébként sem sorolja a katonát általában a hivatalos személy fogalmi körébe. 8. A javaslat a különleges katonai mellékbüntetések köréből elhagyja a rend- és díszjelek elvesztését, mert ez a közügyektől eltiltás javaslat szerinti [48. § (3) bek.] tartalmában benne van, azon kívüli alkalmazásának pedig katonával szemben sem lehet helye. 9. A büntetés végrehajtása feltételes felfüggesztésének a javaslat 70. §-ában foglalt szabályozása lehetőséget nyújt arra, he gy az általános feltételeken belül a katonai fegyelmi szempontok is értékelésre kerülhetnek. Jlyképpen a 19. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés fenntartása szükségtelen, a (2) bekezdés pedig - a 8. pontban említettek folytán — tárgytalanná vált az új szabályozás keretében. 10. A Ktbtk. 20. és 21. §-ának a kísérlet büntetésére vonatkozó rendelkezései már a Btá. folytán hatályukat vesztették és az általánostól eltérő szabályozásra az új kódexben sines szükség. 11. A végszükség, 'mint biintethetőségi akadály sajátos korlátozására az új kódexben a katonák tekintetében sem kell külön rendelkezni, mivel a javaslat 20', ipának (3) bekezdése — rájuk is vonatkozólag — lényegében ugyanazt az elvet mondja ki, amelyet a Ktbtk. 22. §-ában annak idején még külön ki kellett mondani. 12. A halálbüntetés mellett vagylagosan szereplő szabadságvesztést az új kódex rendszerében [68. § (2) bek.] bármely bűntett esetében- öt évi szabadságvesztésre le lehet szállítani, további leszállítás lehetősége a katonai bűntettek esetében sem indokolt ; a Ktbtk. 23. §-ának kivételes rendelkezése ezért tárgytalanná vált. 13. A „súlyos eset”, mint általános minősítő körülmény (Ktbtk. 24. §) fogyatékosságainál fogva nem tartható fenn, különösen az egységes, új kódex keretében, amely az egyes bűntettek minősített eseteit akár az alanyi, akár a tárgyi oldalon jelentkező elemek konkrét kiemelésével határozza meg. 14. A fegyelmi kihágásnak (fegyelmi vétségnek) a büntető eljárás keretében való elbírálása a hatályos büntető eljárási szabályok értelmében a kato- x nai büntető eljárásban is kizárt , ennélfogva a Ktbtk. 26. §-a elavult. 15. A Ktbtk. 27. és 28. §-át az 1950: 39. tvr. 2. §-a már hatályon kívül helyezte. 16. Végül az állásvesztésnek, mint a Ktbtk. 122. §-a alapján a rendőrség tagjával szemben alkalmazható különleges mellékbüntetésnek a fenntartását a javaslat mellőzi, mert ennek elrendelése nem a bíróság által kimondandó büntetés, hanem a szolgálati jogviszony körébe eső igazgatási intézkedés tárgya lehet. Ez pedig az újabban kiadott szolgálati jogszabályok szerint, egyéb jogcímek mellett a büntetés alkalmazásának is olyan utólagos jogkövetkezménye, melynek foganatosítása már az il-' letékes alkalmazó szerv, a szolgálati felettes hatóságok hatáskörébe tartozik. Ekként a katonai meb lékbüntetések (109. §) nemcsak a fegyveres erők, hanem a velük egy tekintet alá eső rendészeti testületed tagjaival szemben is egységesen alkalmazhatók, ami egyébként már a 103. § ( 1 ) bekezdésének rendelkezéséből is következik. Az elkövetők A lfíö. ,§-hoz 1. A katonákra vonatkozó anyagi büntető jogszabályok személyi hatályát, mint alapvető rendelkezést, magának a törvénynek kell meghatároznia. Ilyen törvényi rendelkezésre főként azért van szükség, mert a katonai anyagi büntetőjog rendelkezéseinek alkalmazási körét a fegyveres erők tagjain kívül egyéb, a hivatásuk és szolgálatuk jellegéből folyóan ugyancsak katonailag szervezett, ahhoz hasonló szolgálati rend és fegyelem alatt álló rendészeti testületek tagjaira is ki kell terjeszteni. A javaslat — a katonákra vonatkozó büntető- jogszabályok személyi hatályának alapvető korlátozása során — e § (1 ) bekezdésében az újabb katonai jogszabályok és rendelkezések folytán kialakult szóhasználatnak és értelmezésnek megfelelően, kifejezett különbséget tesz a*,,fegyveres erők” és a „rendészeti testületek” tagjai között. Önként értetődő, hogy a katonai büntetőjog hatálya a katonai szolgálatot teljesítő minden személyre eleve kiterjed. Katonai szolgálatot azonban ez idő szerint nemcsak a néphadseregben, hanem a határőrség, a karhatalom és légoltalom kötelékében is lehet teljesíteni a hadkötelezettség alapján. Mindezek a „fegyveres erők” gyűjtő fogalma alá tartoznak és ezeknek van tényleges és nem tényleges állományuk. A fegyveres erők tényleges állományú tagjai katonai szolgálatot teljesítenek, ennélfogva katonák, míg az egyes rendészeti testületek tagjait csak a büntetőtörvények alkalmazásában kell katonáknak tekinteni, feltéve hogy ezt külön törvény rendeli. Ezeket a rendészeti testületeket ugyanis a jelen törvényben egyenként megjelölni és így tartósan rögzíteni nem volna célszerű. A népi hatalom eddigi fejlődése során a fegyveres és rendészeti testületek köre, funkciója és elnevezése is többszörösen változott, és ezzel a jövő fejlődés során is számolni kell. Ezenkívül a változatlan szolgálati rendeltetésű rendészeti testületek szervezetében és szolgálati viszonyaiban is jelentős fejlődés állhat be, amelynek folytán kérdésessé válhat a sajátos és szigorúbb katonai jogszabályok hatályának fenntartása. Minthogy pedig az egyes rendészeti testületekről, azok felállításáról, működéséről és szolgálati rendjéről általában külön jogszabályok rendelkeznek, a katonai büntető jogszabályoknak rpájuk kiterjedő hatályáról azok keretében a legcélszerűbb rendelkezni. A jelen kódexet életbeléptető jogszabály lesz hivatott egyenként megjelölni azokat a
