Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
139 azért is, mert a 14. életévvel szemben a 10. életév- betöltése tekinthető olyanként, mint amely már fokozott büntetőjogi felelősségrevonást indokol, a javaslat a szabadságvesztés felső határa szempontjából a 15. életév- betöltése helyett a 16. életév- betöltése alapján különböztet. Egyéb vonatkozásban a javaslat szabályozása a hatályos joggal egyező. Egyezik az élő joggal a (3) bek. ama rendelkezése is, hogy az elévülési idő a (2) bek. szerinti időtartamok alapján számítandó. A 94. §-hoz E § olyan rendelkezést tartalmaz, amely az Ftvr-ből hiányzott. A hiányt előbb a bírói gyakorlat pótolta. . A Legfelsőbb Bíróság álláspontja eredetileg az volt, hogy fiatalkorúval szemben javító-nevelő munka csak akkor alkalmazható, ha az ítélet- hozatalkor már elmúlt 18 éves; egyébként a javító-nevelő munkát a próbárabocsátás pótolja (XI. sz. büntető elvi döntés). Mikor az 1954. évi 23. sz. tvr. 4. íj-a a 17. életévét betöltött személy próbárabocsátását kizárta, a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma az imént említett XI. sz. büntető elvi döntésének olyan értelmet tulajdonított, hogy 17. életévét betöltött fiatalkorúval szemben lehet helye javító-nevelő munka alkalmazásának (67. sz. állásfoglalás). A javaslat szakít azzal az állásponttal, amely a fiatalkorúaknál a javító-nevelő munkát a próbára- bocsátással hozta kapcsolatba. A próbárabocsátás sokkal inkább a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséhez hasonlítható, mint a feltételes elítélés másik alakzata. A javaslatban a javító- nevelő munka önálló büntetési nem, és ilyenként szerepel a fiatalkorúaknái is, alkalmazhatósági köre tehát nem függhet attól, hogy milyen életkorig alkalmazható a próbárabocsátás. Ezért a javaslat ettől függetlenül, éspedig a 16. életév betöltésétől kezdődően engedi meg fiatalkorúval szemben javító-nevelő munka alkalmazását, mert ez az az életkor, amelyben a javító-nevelő munka már általában alkalmazásra kerülhet. A javító-nevelő munkának fiatalkorúval szemben alkalmazásánál a bíróságnak figyelembe kell vennie azt is, hogy a javító-nevelő munka büntetés, amelynek alkalmazására a javaslat 87. §-ának (2) bekezdése értelmében csak akkor kerülhet sor, ha nevelő intézkedés alkalmazása nem mutatkozik célravezetőnek. Л 9-5. $-hoz A javaslatnak ez a rendelkezése afiatalkorúakkal szemben alkalmazható pénzbüntetés tekintetében a hatályos joggal (Ftvr. 9. §) teljesen egyező szabályt tartalmaz. Két dologra mégis rá kell mutatni e büntetést illetően. A javaslat 92. §-a értelmében fiatalkorúval szemben pénzbüntetés csak főbüntetésként alkalmazható. A 95. §-ban foglalt szabály eszerint csak a pénzfőbüntetésre vonatkozik. A javaslat a nem fiatalkorú elkövetővel szemben kiszabott pénzbüntetést nem behajthatatlanság, hanem már meg nem fizetés esetére rendeli átváltoztatni [47. § (1) bek.]. A javaslat helyesnek tartja a hatályos jognak azt az álláspontját, hogy abban az esetben, ha a fiatalkorúval szemben pénzbüntetést szabtak ki, az pénzbüntetésként is érvényesüljön; ha a bíróság az eset összes körülményei alapján az önálló keresettel, jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkező fiatalkorúval szemben pénzbüntetést alkalmazott, akkor a pénzbüntetésben rejlő anyagi hátránynak kell a büntetés célját megvalósítania. Ezért a fiatalkorú ellen kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetés esetére be kell hajtani, illetve a behajtást meg kell kísérelni. Ha ez nem vezet sikerre, úgy átváltoztatás útján vagy enélkül más intézkedés alkalmazásának nincs helye. Ez a fiatalkorúakra vonatkozó különleges szabály. A 96. §-hoz Fiatalkorúval szemben a közügyektől eltiltás — a hatályos joggal egyezően — csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetében alkalmazható. Az Ftvr. a foglalkozástól eltiltásban álló mellékbüntetést illetően hasonló szabályt tartalmaz (10. §). Ennek fenntartása azonban — a foglalkozástól eltiltásnak szembetűnő védelmi intézkedés jellegére tekintettel — nem indokolt. A .szabadságvesztés végrehajtása A 97. 77-hoz Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés logikusan következik a 86. §-ban foglaltakból; azok alkalmazását jelenti a büntetésvégrehajtási szakban. Az általános szabály az, hogy a fiatalkorúra kiszabott szabadságvesztésbüntetést speciális végrehajtási intézetben hajtják végre. így elkerülhetővé válik, hogy a fiatalkorú elkövetők idősebb bűnözőkkel kerüljenek össze. Lehetséges azonban, hogy aki — cselekményének elkövetési időpontja alapján — büntetőjogilag fiatalkorú, a büntetés végrehajtásának megkezdésekor már elmúlt 18 éves. Jelentéktelen időkülönbség miatt nem lenne indokolt az illetőt eltérő végrehajtási szabályok alá vonni, annál kevésbé, mert a (3) bek. értelmében azok, akik 18. életévük betöltése előtt megkezdték büntetésüket, azt 20. életévükig mindenesetre a külön büntetésvégrehajtási intézetben folytathatják. Ezekben az intézetekben tehát lesznek 18 évnél idősebb elítéltek is.
