Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
137 ' A bírói megrovás A 89. §-hoz Az Ftvr. nem határozza meg a bírói megrovás fogalmát. A javaslat pótolja ezt a hiányt. A megrovásnak két része van. A visszatekintő (retrospektív) részben a bíróság az elkövetett cselekménnyel foglalkozik: tudatosítja a fiatalkorúban annak káros voltát, és rosszallását fejezi ki a bűntett elkövetése miatt. Az ' előretekintő (prospektiv) rész arra figyelmezteti a fiatalkorút, hogy a jövőben tartózkodjék társadalomra veszélyes cselekmények elkövetésétől. A próbára bocsátás 1 , ' A 90. §-hoz 1. A javaslat bán szabályozott próbárabocsátás több vonatkozásban eltér a hatályos szabályozástól. A hatályos jog próbaidőről beszél, míg a javaslat a „kitűzött határidő” kifejezést használja, mert a próbaidő mint szakkifejezés azt az időtartamot jelenti, amelyre a javaslat 70. §-a értelmében a bíróság a kiszabott büntetés végrehajtását felfüggeszti. 2. A próbárabocsátás mint nevelő intézkedés tulajdonképpen a feltételes elítélés intézményének egyik változata; lényegileg a bűncselekmény elkövetése után bekövetkező utólagos tényeknek a bűncselekménnyel együttesen történő értékelése, mely értékelés az utólagos tények pozitív vagy negatív jellegének megfelelően vagy marasztaló vagy büntetőjogi következmények alól mentesítő bírói határozat. Az utólagosan marasztaló, illetőleg mentesítő bírói határozatig a fiatalkorút meghatározott kötelezettségek terhelik. A bíróság részéről a próbárabocsátás két eljárási aktus teljesítésével jár. Az első bírói intézkedés tisztázza a bűncselekmény - elkövetésének körülményeit, és a végleges jogkövetkezmény megállapítását meghatározott időre elhalasztja. Egyidejűleg magatartási szabályokat is megállapít erre az időre. A második bírói ténykedés a próba sikerét vagy sikertelenségét állapítja meg. A javaslat úgy rendelkezik, hogy a kitűzött határidő sikerét a bíróság állapítja meg, s az mondja ki, hogy a fiatalkorú a próbát kiállotta. A bíróságnak' a fiatalkorú jelenlétében kell a próba kiállását megállapítania, aminek kétségtelenül nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a fiatalkorú szempontjából. 3. Az Ftvr. negatív formában határozza meg, hogy sikertelenség esetén mikor kell a bíróságnak javítóintézeti nevelést elrendelnie vagy büntetést kiszabnia. A javaslat pozitív formában jelöli meg ennek két okát: bűntett elkövetése vagy a magatartási szabályok súlyos megsértése a kitűzött határidő alatt. Félreértés kizárása végett kimondja a javaslat, hogy ilyen határozatra már a határidő letelte előtt is sor kerülhet. Az Ftvr. 6. ipának (2) bekezdésével egyezően az említett okok bármelyikének fennforgása esetében kötelező a javítóintézeti nevelés elrendelése vagy büntetés kiszabása. A (3) bek. értelmében javítóintézeti nevelés, elrendelésére vagy büntetés kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a fiatalkori! a kitűzött határidő alatt bűntettet követ el vagy súlyrosan megsérti a magatartási szabályokat. Rendelkezni kell azonban arra az esetre is, ha a fiatalkorú nem sérti meg súlyosan a magatartási szabályokat, magatartása azonban nem kifogástalan. Hatályos jogunkban nincs szükség ilyen jellegű rendelkezésre, mert jelenleg a próbaidő csak akkor tekinthető sikeresen elteltnek, ha a fiatalkorú kifogástalan maga-' tartást tanúsított. Ez azonban túlságosan merev szabály. Éppen ezért mellőzi ezt a javaslat. Ugyanakkor azonban gondoskodni kell olyan intézkedésről, amely méltányosnak mutatkozik az enyhébb megítélésű magatartási szabályszegésekre. Ilyen intézkedés a próbárabocsátás meghosszabbítása. A próbárabocsátás meghosszabbításának két feltétele van. Akkor kerülhet rá sor, ha a fiatalkorú enyhébb megítélésű ' magatartási szabályszegést követ el, de — másfelől — tizennyolcadik életévét, még nem töltötte be. A (4) bekezdés kimondja továbbá, hogy a meghosszabbítás legfeljebb egy évi tartamra szólhat, csak egy ízben rendelhető el, s végül az első próbárabocsátás határidejének lejáratától számítandó. 4. Mint a bírói megrovásnál, a próbára bocsátásnál sem tulajdonít a javaslat kizáró hatályt annak a körülménynek, hogy a fiatalkorút korábban egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítélték [Ftvr. (>. § (4) bek.]. Mellőzi a javaslat azt a korlátozást is, amely szerint nem lebet próbára- bocsátani azt, aki az ítélet meghozatalakor a tizenhetedik életévét betöltötte [Ftvr. 6. § (4) bek.]. A javaslat értelmében a fiatalkor a bűn- cselekmény elkövetésének és nem elbírálásának az időpontjához igazodik. Ugyanakkor a 87. § (1) bekezdése szerint a fiatalkorúval szemben rendszerint nevelő intézkedést kell alkalmazni. Ilyen helyzetben indokolatlan korlátozást jelentene annak kimondása, hogy próbárábocsátást nem lehet alkalmazni, ha a cselekmény elbírálásakor a fiatalkorú betöltötte 17. életévét. Ezt a korlátozást egyébként gyakorlati szempontból sem tekinthetjük kívánatosnak, sőt éppen ellenkezőleg, kiváltképpen gyakorlati oldalról merült fel az igény a hatályos jog szóban levő rendelkezésének elhagyására. Nem vette át a javaslat az Ftvr. tí. §-a (5) bekezdésének ama rendelkezését sem, hogy a kitűzött határidő (próbaidő) tartania az elévülési időbe nem számít be. Ez a rendelkezés nem egyezik meg az elévülés intézményének jellegével, és bonyolítja az elévülés megállapítását ; nem találunk ilyen rendelkezést hatályos jogunkban a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése kapcsán sem
