Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
132 erőre emelkedésének napján áll be. E rendelkezés folyományaképpen is megtörténhetik tehát kivételesen az, hogy olyan büntetés végrehajtására kerül sor, amelyre nézve az elítélt mentesítésben részesült. 4. Végrehajtható pénzfőbüntetés. valamint javító-nevelő munka esetében a büntetés kiegyenlítésének, illetőleg kiállásának vagy a végrehajthatóság megszűnésének napján következik be a törvényi mentesítés. Hatályos jogunk ezekben az esetekben — a büntetés végrehajtásának befejezésétől számított — egy évi várakozási időt ír elő. , A javaslat azért mellőzi a várakozási időt, hogy ne tegye indokolatlanul hosszabb ideig büntetett előéletűeké a legenyhébb büntetésekre elítélteket. Jogszabályaink egyes állások, munkakörök stb. betöltését természetszerűleg büntetlen előélethez kötik. Nem lenne helyes, ha pl. a becsületsértés miatt pénzbüntetésre ítélt személy egy évig nem tölthetne be olyan munkakört, amelyre teljes mértékben megfelel, s amelynek vele való betöltése mind a közösség, mind az elítélt érdeke szempontjából kívánatos lenne. A hatályos szabályozásból azért nem következik be szükségszerűen hasonló méltánytalanság, mert az előzetes bírói rehabilitáció intézménye megfelelő orvoslást nyújt. A javaslat azonban elvi megfontolások miatt elejti az előzetes bírói'rehabilitációt. Gondoskodik azonban másfelől arról, hogy a büntetettséggel járó hátrányok csak addig sújtsák az elítéltet, ameddig az jogpolitikai szempontból kívánatos, s egyszersmind méltányos'is. 5. A javaslat a törvényi mentesítés negyedik eseteként sorolja fel azt, amikor a bíróság a szai badságvesztés végrehajtását feltételesen felfüggesztette, és a próbaidő eredményesen telt el [(1) bek. d) pont]. Eredményesen telik el a próbaidő, ha a felfüggesztett büntetést a 71. § alapján nem kell végrehajtani. Ad) pont lényegében azon a megfontoláson alapszik, hogy akit a bíróság — a bűnügy adatainak alapos ismeretében — érdemesnek talált a felfüggesztés kedvezményére, arról eleve feltételezhető, hogy a próbaidő alatt — ha újabb szabadságvesztésre ítélése az ellenkezőt nem bizonyítja — megjavult. Ez azonban csupán feltételezés, amelyet — utólag — megcáfol az olyan ítélet’, mely jogerősen kimondja, hogy az elítélt a próbaidő tartama alatt igenis követett el olyan súlyú bűntettet, amelyért őt szabadságvesztésre kellett ítélni. A (3) bekezdés értelmében ilyenkor felbontó feltétel valósul meg: a már bekövetkezett mentesítés az újabb elítélés folytán éppen úgy hatályát veszti, mint a korábbi büntetés felfüggesztését kimondó ítéleti rendelkezés. Ad) pont alapján beálló mentesítés tehát mindig feltételes jellegű. 6. Az egy évet túl nem lépő, fel nem függesztett szabadságvesztésre ítélés általában lényegesen súlyosabb tárgyi és alanyi körülményekre utal, mint az elítélésnek az n)—d) pontokban említett esetei. Itt már egyrészt olyan cselekmény elkövetéséről van szó, amelynek absztrakt veszélyességét a törvényhozó szabadságvesztésben megállapított büntetési tétellel fejezte ki, másrészt a bíróság nem talált olyan körülményeket, amelyek alapján a konkrét esetben, a javaslat 68. vagy 69. §-át alkalmazva, javító-nevelő munkát vágy- pénz főbüntetést szabhatott volna ki, illetve a 70. § alapján a szabadságvesztés végrehajtását feltételesen felfüggeszthette volna. Természetes, hogy ezekben az esetekben a közérdek megnyugtatóbb garanciát követel. A javaslat ezért arra az álláspontra helyezkedik, hogy az elítélésnek ezekben az eseteiben is a törvény erejénél fogva kell az elítéltet mentesíteni, de egyúttal súlyosabb feltételeket szab. (Kivétel az az eset, amikor az ítéletet fiatalkorban elkövetett bűntett miatt hozták, ilyenkor — a javaslat 102. §-ának (1) bekezdése szerint — a végrehajtás befejezésének, illetve a végrehajthatóság megszűntének napján beáll a mentesítés.) a) Elsősorban megkívánja a büntetés végrehajtását, illetve a végrehajthatóság megszűnését. A büntetés végrehajthatóságát — a javaslat 57. §-a értelmében — általában az elévülés, az elítélt halála vagy a kegyelem zárhatja ki. Az elévülés előfeltételéül a javaslat 58. § (1) bek. d) pontjában megszabott ötérd időtartam, és á 80. § (1) bek. e) pontja értelmében a rehabilitációhoz megkívánt további öt év együttesen oly különlegesen hosszú idő, amelynek elteltével a társadalomnak már nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a viszonylag rövid tartamú szabadságvesztésre ítélt egyént büntetett* előéletűként tartsák nyilván. Az elítélt halálának az esete okfejtésünk szempontjából figyelmen kívül hagyható. Amikor a büntetés végrehajthatóságát kegyelem zárja ki, nyilvánvaló, hogy az Elnöki Tanács olyan különös körülményeket méltányol! az elítélt javára, amelyek — várható javulása szempontjából — a büntetés kitöltésével egyenértékű garanciák. b) A 80. § (1) bek. e) pontja a törvényi rehabilitáció további előfeltételeként öt év elteltét állapítja meg. Ha azonban a büntetést a IX. vagy X. Fejezetben meghatározott bűntett miatt szabták ki, a várakozási idő — a (2) bek. értelmében — tíz év. A hosszabb várakozási időt az indokolja, hogy ezekben az esetekben a társadalomra legveszélyesebb politikai bűncselekmények elkövetőiről van szó, akikkel szemben a fokozott óvatos; ság teljes mértékben indokolt. c) További feltétel, hogy az elítélt a várakozási idő alatt ne kövessen el újabb bűntettet. Ellenkező esetben ugyanis azt tanúsítja, hogy nem következett be nála a mentesítés erkölcsi és jogpolitikai alapját adó megjavulás. Ha az elítélt a várakozási idő alatt újabb bűntettet követett el, a rehabilitáció tekintetében a 83. § az irányadó.
