Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
12S A Bt-á. bonyolult szövegezése folytán azonban a bírói gyakorlat a nem vagyoni jellegű mellékbüntetések tekintetében ettől eltérően alakult. A Legfelsőbb Bíróság több közzétett határozatával (lásd pl. Igazságügyi Közlöny 1952. évi 7. sz. 228. eset és 12. sz. 254. eset és B. H. 221. sz.) irányított bírói gyakorlat szerint a Btá. hatálybalépése után nincs érvényesülési tere a Btk. 104. § 1. pontjához fűződő annak a gyakorlatnak, hogy az utólagos összbüntetésbe foglalás a mellék- büntetéseket nem érinti, hanem ezek összbüntetésbe foglalásánál, a Btá. 58. §-ában foglalt rendelkezés mellett sem lehet kétséges, hogy a kiszabás mérvét illetően az összbüntétés kiszabására alapul szolgáló valamennyi cselekmény együttes vizsgálata útján kell megfelelő eredményre jutni. A bírói gyakorlat ennek megfelelően a többször, különböző ítéletekben megállapított közügyektől eltiltást az asperáció elveinek megfelelő szabályok szerint következetesen összbüntetésbe foglalja. A javaslat fenntartja a Btá. szabályozását és azt világos szövegezésben akként juttatja kifejezésre, hogy a bírói gyakorlatban se legyen kétség az elvek alkalmazását illetően. A vagyoni jellegű mellékbüntetések kumulációja ellen sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem lehet kifogást emelni, ezek a büntetések teljes mértékben egyéniesíthetők, tehát egy másik ügyben alkalmazott ilyen büntetés az újabb ítéletben kiszabott mellékbüntetés mértékének a meghatározásánál maradéktalanul figyelembe vehető. A pénzmellékbüntetést helyettesítő szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása sok gyakorlati nehézséget, bonyodalmat okoz, és nincs olyan nagy gyakorlati jelentősége, amelyre tekintettel fenntartása indokolt lenne. A bírói gyakorlat ezen a téren sem jutott megnyugtató eredményre; így csak a'•pénz mellék büntetéseket helyettesítő börtönbüntetések összbüntetésbe foglalását engedi meg, pénzmellékbüntetést helyettesítő börtön ugyanabban vagy más ügyben főbüntetésként kiszabott börtönnel azonban utólag sem foglalható összbüntetésbe (B. H.. 145..szám). E bonyodalmak elkerülése céljából is a javaslat ebben a csekély gyakorlati jelentőségű kérdésben arra az álláspontra helyezkedik, hogy — a pénzfőbüntetéssel kapcsolatos hasonló rendelkezéssel [74. § (2) bekezdése] egyezően — a pénzmellékbüntetést helyettesítő szabadságvesztések összbüntetésbe foglalását is kizárja. Az egyéb mellékbüntetések tekintetében a javaslat az absorbció álláspontján van. Ezt főleg szintén gyakorlati követelmények indokolják, így pf. ha a szabadságvesztés kitöltése után a közügyektől való eltítás végrehajtásának tartama* alatt az elkövetőt újabb szabadságvesztésre ítélik, és újabb időtartamra eltiltják a közügyektől is, az első ítéletben kiszabott és már kitöltött szabadságvesztés — a folyamatos fogvatartás esetét kivéve — nem foglalható összbüntetésbe az újabb szabadságvesztéssel. Az első ítéletben kiszabott közügyektől eltiltást azonban — minthogy még nincs végrehajtva — összbüntetésbe kellene foglalni a második ítéletben kiszabott közügyektől eltiltással. Ezeket a gyakorlati bonyodalmakat kívánatos elkerülni, és elvileg sem hibás ilyen esetben egyedül a legsúlyosabb mellékbüntetés végrehajtása. Az előzetes fogvatartás beszámítása A 77. §-hoz 1. A javaslat az előzetes fogvatartás beszá-, mítására vonatkozó rendelkezést a Btá. 54. §-ához képest kibővíti és lehetővé, illetőleg kötelezővé teszi az előzetes fogvatartásnak a javító-nevelő munka büntetésbe történő beszámítását is. A hatályos jog csak börtönre átváltoztatás esetében ismeri az előzetes fogvatartásnak a javítónevelő munkába való beszámítását (1/1954. I. M. sz. utasítás 5. pont, B. H. 1863. szám). A bíróság azonban a javító-nevelő munka tartamának a meghatározásánál nyilvánvalóan számításba veszi azt a körülményt is, hogy a terhelt bizonyos időt már előzetes fogvatartásban töltött. Ez oda vezet, hogy — legalább formailag — a javító-nevelő munkát kifogástalanul eltöltő személy javára az előzetes fogvatartás nem nyer beszámítást, szabadságvesztésre átváltoztatás esetében azonban azt a szabadságvesztésbe beszámítják. Ezért helyesebb a beszámítást minden esetben megengedni. 2. A javaslat fenntartja a Btá-nak azt a rendelkezését [54. § (1) bek.], amely szerint az előzetes fogvatartást a büntetésbe teljes egészében kell beszámítani. Bár az előzetes fogvatartás nem előlegezett büntetés, hanem az eljárás sikerét biztosító kényszerintézkedés : tartalmában és hatásában az mégis szabadságelvonás, tehát lényegileg azonos a jogerős ítélet alapján végrehajtott szabadságvesztéssel. A javaslat 44. §-ának (2) bekezdése értelmében a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetében két napi javítónevelő munka egy napi szabadságvesztésnek felel meg. Ezzel a szabállyal van kapcsolatban a 77. § ama rendelkezése, amely szerint a beszámításnál egy napi előzetes fogvatartás két napi javító-nevelő munkának felel meg. 3. Ha az előzetesen fogvatartott elkövetőt nem szabadságvesztésre, hanem pénzbüntetésre ítélik, a megfelelő összeg erejéig a pénzbüntetést is lerovottnak kell nyilvánítani; hogy egy napi előzetes fogvatartással hány forintnyi összeg tekintessék lerovottnak, erre nézve ugyanaz a kulcs irányadó, amelyet a bíróság a pénzbüntetésnek meg nem fizetése esetében szabadság- vesztésre való át változtatásánál a javaslat a 47. § (2) bekezdése értelmében alkalmaz. 4. A javaslat mellőzi a Btá. 54. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint az előzetes fogvatartás beszámításának nincs, helye, ha arra
