Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
' 125 Az összbllnteU* (72 — 76. §-ok) A 72 — 7(5. §-ok az összbüntetésbe foglalás általános szabályait, a 74. § az összbüntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztését, a 75. § a javító- nevelő munka' összbüntetésbe foglalásával kapcsolatos különös szabályokat, a 76. § pedig a mellék- büntetésekkel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. E §-ok rendelkezéseinek .megindokolása előtt utalunk a 65. §-hoz fűzött indokolás 1. pontjában kifejtettekre; az ott elmondottakból kitűnik, hogy az „összbüntetés'’ kitételt a javaslat a hatályos jog „utólagos összbüntetés'' kifejezésének értelmében használja.-4 72. §-hoz 1. Halmazati büntetés alkalmazásának az az előfeltétele, hogy az elkövető több bűncselekménye egyszerre kerüljön elbírálás alá. Ez azonban sokszor nem történik, illetőleg nem történhetik meg. Ilyenkor az elkövetőre kiiíön-külön szabják ki az egyes eljárások során a büntetést. A külön-külön kiszabott jogerős büntetéseket — a törvényből kitűnő kivételekkel — összbüntetésbe kell foglalni. Ha valakinek a húszévi-szabadságvesztésre történt elítélését megelőzően elkövetett cselekményeit utólag bírálják el, az összbüntetés általános szabályai érvényesülnek: azaz le kell folytatni az eljárást, meg kell hozni az ítéletet, majd pedig az összbüntetésbe foglalás során meg kell állapítani, hogy az utóbbi büntetés végrehajtásának az ab- sorbció miatt nincsen helye. Erre nézve külön szabályozás ugyancsak szükségtelen. 2. A 72. § szerint az összbüntetésbe foglalás szükségessége akkor forog fenn, ha az elkövetőt több szabadságvesztésre vagy több javító-nevelő munkára, illetve külön ítéletekkel szabadságvesztésre és javító-nevelő munkára ítélték. Több külön kiszabott pénzbüntetést eszerint nem lehet összbüntetésbe foglalni, azokat külön-külön végre kell hajtani. A javaslat — a Btá. 59. §-ától eltérően — nem hangsúlyozza, hogy az elítéléseknek jogerőseknek kell lenniük, mert általános szóhasználata az, hogy elítélés alatt a jogerős elítélést érti. A Btá. 59. §-ának (1) bekezdése csak a határozott tartamú több börtönbüntetés összbüntetésbe foglalását ismerte. Ez azzal van összefüggésben, hogy a Btá. a javító-nevelő munkát csak mint a börtön helyett kiszabott, tehát nem önálló büntetési nemet szabályozta. A javító-nevelő munkával kapcsolatos összbiintetési kérdéseket azután a bírói gyakorlat, így különösen a Legfelsőbb Bíróság XII. számú büntető elvi döntése dolgozta ki. A halmazati büntetés és az összbüntetés közti alapvető eltérés, hogy míg az előbbinél absztrakt büntetési tételek találkoznak, az utóbbinál már kiszabott konkrét büntetéseket kell egybefoglalni. Ebből az eltérésből folynak a halmazati büntetés és az összbüntetés szabályozása közti eltérések, a kiszabás alapelvei azonban lényegében azonosak. A javaslat az összbüntetés meghatározásánál is az asperációs rendszer alapján áll, a szükségszerű kivételekkel. 3. A (2) bekezdés azt a kérdést rendezi, hogy milyen időpontig foghat helyt a külön ítéletekkel kiszabott büntetések összbüntetésbe foglalása. A Btá. 59. §-ának (1) bekezdése erre nézve csupán annjút tartalmaz, hogy még végre nem hajtott büntetéseket lehet összbüntetésbe foglalni. Ez a szabályozás azonban nem kielégítő és attól a bírói gyakorlat el is tér. Ha ugyanis az elítélt fogvatar- tása nem szakad meg, az összbüntetésbe foglalás alapja : a folyamatos kitöltés akkor is fennforog, ha a büntetésnek csupán egyikét nem hajtották még teljesen végre. Sőt a bírói gyakorlat odáig ment, hogy a büntetések egyikének részleges végrehajtat- lanságát — mint az összbüntetésbe foglalás előfeltételét — nem az összbüntetésbe foglalás, hanem a legutóbb hozott ítélet jogerőre emelkedése időpontjára nézve követelte 6sak meg (pl. B. H. 1017. szám). Ekként sor kerülhetett olyan büntetések összbüntetésbe foglalására is, amelyek végrehajtása nem is történt folyamatosan. A javaslat ezt a legutóbb említett álláspontot nem osztja; az összbüntetésbe foglalás egyik alapvető oka éppen az, hogy több büntetés egyhuzamban való kitöltése általában nagyobb hátrányt jelent, mintha ugyanazokat a büntetéseket megszakítással, külön-külön hajtják végre. A közölt bírósági állásfoglalás ekként az összbüntetés alapgondolatával került ellentétbe. Ezért a javaslat kimondja, hogy a végrehajt at lanság kellékének az összbüntetésbe foglalás időpontjában kell fennforognia. Több szabadságvesztés folyamatos végrehajtása esetén azonban elég, ha a büntetések egyike részben még nincs végrehajtva. A javító-nevelő munka nem olyan jellegű büntetés, amelynek folyamatos végrehajtása különösebb hátrányt jelentene; ezért a javaslat a most tárgyalt elvet több javító-nevelő munka végrehajtása esetére nem terjeszti ki. A 73. ß-hoz I. A 73. § az összbüntetés nemét és mértékét szabályozza, lényegében a Btá-val egyezően. Minthogy a javaslat szerint a Btá-tól eltérően két különböző büntetési nem (szabadságvesztés és javító-nevelő munka) találkozása lehetséges, általános szabályt is fel kellett állítani az összbüntetés nemét illetően [(1) bek.]. Szabadságvesztés és javító-nevelő munka találkozása esetén az összbüntetést szabadságvesztésben kell megállapítani [javaslat 75. § (1) bek.]. ( ^ A Btá-tól eltérően a javaslat az összbüntetésnek nemcsak a felső, hanem az alsó határát is megállapítja akként, hogy az összbüntetésnek meg kell haladnia az egyes ítéletekben kiszabott legsúlyosabb büntetés tartamát. Ellenkező esetben ugyanis a helytelennek felismert absorbeió érvényesülne. A kumulációt pedig a Btá-ból átvett az a rendelkezés
