Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
116 amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását. A szövegben használt „egyébként” szó arra utal, hogy a kérdéses cselekmény — éppen az azt véghez vivő személy beszámíthatat- lansága miatt — nem bűntett, ettől eltekintve azonban a bűntett minden egyéb feltétele megvalósult. 4. A kényszergyógykezelés végrehajtása részletes külön szabályozást igényel, ez azonban a büntetésvégrehajtást szabályozó jogszabály feladata. A javaslat csak a végrehajtás két formájára, módjára utal, amikor megállapítja, hogy ,,a kényszergyógykezelést a kijelölt egészségügyi intézetben vagy gyógykezeléssel egybekötött házi gondozásban kell foganatosítani”. Hogy a két forma közül adott esetben melyik alkalmazandó, a2 számos tényezőtől függ. Ha azonban a beszámíthatatlan állapotban cselekvő személy pl. másnak testi épségét vagy életét támadta, nyilván a kijelölt egészségügyi intézetben való elhelyezése lesz szükséges. 5. A büntetésvégrehajtási jogszabály feladata lesz a kényszergyógykezelés megszüntetésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása is. A javaslat csak azt a kötelességet írja elő, hogy a kényszergyógykezelést a bíróságnak meg kell szüntetnie, ha szükségessége már nem áll fenn. / A kényszerelvonó-kezelés A 62. §-hoz 1. A 22. § értelmében nem alkalmazható a 21. § (1) bekezdése, ha a beszámíthatatlan állapotot, közelebbről a tudatzavart önhibából eredő leittasodás idézte elő. A kényszergyógykezelés elrendelésének pedig a 21. § (1) bekezdésébe foglalt büntethetőségi akadály a feltétele. így — további rendelkezések felvétele nélkül — az a helyzet állana elő, hogy az egyéni és társadalmi szempontból különösképpen gyógyításra szoruló alkoholistákat a bíróság nem kötelezhetné arra, hogy megfelelő gyógykezelésnek vessék alá magukat. Ezt a visszásságot küszöböli ki a 62. §. A kényszerelvonó-kezelés tartalmában ugyanaz, mint a kényszergyógykezelés. Mindkettő a betegségnek megfelelő és kikényszeríthető gyógyításában áll. Csak míg az első esetben nincs, a másodikban mindig van bűncselekmény és büntetés. A kény- szerelvonó-kezelés tulajdonképpen alkoholizmus miatt alkalmazható „kényszergyógykezelés”. 2. Kényszerei vonó-kezelést a bíróság akkor rendelhet el, ha a bűntett elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze. Elrendeléséhez tahát csak az szükséges, hogy a bűntett elkövetésének oka, vagy legalábbis egyik oka a mértéktelen alkoholfogyasztás legyen. Hangsúlyozni kell azonban, hogy akik nem szokásos alkoholisták, azok nem szorulnak gyógyításra. Velük szemben tehát nincs értelme kényszerelvonó-kezelés elrendelésének. Az eseti lerészegedés tehát nem indokolja ezt az intézkedést, még akkor sem, ha a bűntett elkövetése egyébként okozati összefüggésbe hozható a leiftasodással. Ezért beszél az (1) bekezdés csupán lehetőségről („kötelezheti”). A (2) bekezdésből következik, hogy kényszer - elvonó-kezelésnek nem csak szabadságvesztés mellett lehet helye, hanem pénzbüntetés vagy javítónevelő munka kiszabása esetében is. A (3) bekezdés előírja, hogy szabadságvesztésre ítélés esetében a kényszerelvonó-kezelést a büntetés végrehajtása alatt kell foganatosítani. Nyilvánvaló azonban, hogy a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének esetére ez a szabály nem érvényesül. Ilyenkor a (2) bekezdésben foglaltak az irányadók. Az elkobzás A 6ß. §-hoz 1. Hatályos jogunk az elkobzást a büntetések között sorolja fel. Az elkobzás azonban bizonyos vonatkozásaiban nem tekinthető büntetésnek, mert alkalmazásának akkor is helye lehet, ha az elkövető egyébként nem büntethető. Továbbá a bűntett eszközét attól is el lehet kobozni, akinek a bűncselekmény elkövetésében egyáltalán semmi szerepe nem volt. Tehát az elkobzásnak nemcsak büntetési, hanem védelmi intézkedési jellege is van. A javaslat annak alapján, hogy az elkobzásban rendszerint az utóbbi jelleg domborodik ki, az intézkedések között szabályozza az elkobzást. 2. Az elkobzásról szóló 63. § lényegileg egyezik a Btá. 37. §-ának rendelkezéseivel; rá kell azonban mutatni három jelentősebb eltérésre. A javaslat nem veszi át a Btá. 37. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint: „Ha a törvény külön rendeli, elkobzás alá esik az olyan tárgy is, amelyre nézve a bűntettet elkövették, feltéve hogy a tárgy az elkövető tulajdona, vagy tulajdonosának az elkövetésről előzetesen tudomása volt. illetőleg árról a körülményeknél fogva előzetesen tudnia kellett”. Minthogy ennek a szabálynak jelenleg is csak a népgazdaság elleni bűntettek körében van jelentősége, hasonló szabály nem való az Általános Részbe. Ezért a javaslat a Különös Részben gondoskodik megfelelő szabályról, s — ahol indokolt — lehetővé teszi annflk a dolognak az elkobzását is, amelyre nézve a bűntettet elkövették. A mások lényeges újítás a jelenlegi tárgyi elkobzás előfeltételének a szűkítése. A Btá. 37. §-ának (4) bekezdése szerint: „ha az elkobzás előfeltételei fennállanak, annak akkor is helye van, ha az elkövető nem büntethető.” Ezt a szabályt a Legfelsőbb Bíróság — igen helyesen — állandóan szűkén értelmezte. így gyakran leszögezte, hogy „az elkobzásnak minden esetben előfeltétele bűntettnek elkövetése” (B. H. 348. szám). Egy másik határozata szerint a Btá. 37. §-ának (4) bekezdése „nem érintheti a bűn- cselekmény fennforgásának szükségességét. Az e
