Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
108 Az átváltoztatás feltételei ugyanazok, mint ma. Akkor kerülhet rá sor, ha az elítélt munkakötelezettségének alapos ok nélkül nem tesz eleget, vagy a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít. Erről szól az (1) bekezdés. Külön kiemeli a javaslat, hogy a hátralevő részt az átváltoztatásra okot adó körülmény bekövetkeztétől kell számítani. Ilyen értelemben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság VIII. sz. elvi döntése is, s így a javaslat tulajdonképpen az eddigi gyakorlatot kívánja törvénybe foglalni. • • 2. A Btá. 48. §-ának (4) bekezdése értelmében a javító-nevelő munka átváltoztatása esetében egy napi javító-nevelő munka egy napi börtönnek felel meg. A Btá. azt tartja szem előtt, hogy a javító-nevelő munka börtönt helyettesítő intézkedés, s ha a javító-nevelő munkára ítélt saját magatartásával nyilvánvalóvá teszi, hogy alaptalanok voltak azok a feltevések, amelyekből kiindulva a bíróság a börtönt vele szemben mellőzte, akkor indokolt, hogy a javító-nevelő munka még hátralevő tartamával azonos tartamú börtönt hajtsanak végre az elkövetőn. A javaslat azonban nem szabadságvesztést helyettesítő intézkedésnek, hanem általános, a szabadságvesztésnél enyhébb főbüntetésnek tekinti a javító-nevelő munkát. Ebből folyik, hogy nem lehet egyenlőségi jelet tenni szabadságvesztés, és javító-nevelcí munka közé. Ezért a (2) bekezdés úgy i’endelkezik, hogy ,,a javító-nevelő munkának szabadságvesztésre átváltoztatása esetében két napi javító-nevelő munka egy napi szabadságvesztésnek felel meg.” 3. Előfordulhat természetesen olyan eset, hogy a javító-nevelő munka hátralevő része nem tesz ki harminc napot sem. Ebben az esetben méltánytalan lenne, ha a bíróság az átváltoztatás során 30 napi szabadságvesztést állapítana meg azon az alapon, hogy a 37. §. értelmében ennyi a szabadságvesztés legrövidebb tartama. Ezért lehetővé kell tenni, hogy ilyenkor a bíróság eltekintsen a 37. §-ba felvett rendelkezéstől. Ezt a lehetőséget biztosítja a (2) bekezdés utolsó mondata, amely szerint „ilyenkor a szabadságvesztés harminc napnál rövidebb is lehet”. A pénzbüntetés j , A 46. §-hoz 1. A vagyoni büntetéseknek, s köztük a ma leggyakrabban alkalmazott pénzbüntetésnek a jogosultsága és célszerűsége felett hosszú ideig heves vita folyt az irodalomban. Ma már általános vélemény, hogy a pénzbüntetés szükséges és hasznos. A pénzbüntetéssel lehet — a javító-nevelő munka mellett — a legmegnyugtatóbban és a legalkalmasabban helyettesíteni a ma már egyre szélesebb körben nem kívánatosnak felismert rövid tartami! szabadságvesztéseket. A pénzbüntetésnek megvan továbbá az a különös jelentősége, hogy a nyereségvágyból bűncselekményt elkövető személy esetében ezzel a büntetéssel mint mellékbüntetéssel csakugyan ,,a bűn gyökerére lehet tapintani”. , A Btá. — a korábbi joggal egyezően — lehetővé tette, hogy a bíróság akár fő-, akár mellékbüntetésként pénzbüntetést szabjon ki. Hasonló álláspontra helyezkedik a javaslat is. Meg kell azonban jegyezni^ hogy a pénzbüntetés kiszabásáról a javaslat nem vesz fel külön rendelkezést, mint a Btá. Az utóbbi előirja, hogy a „pénzbüntetés összegének megállapításánál a büntetés kiszabására irányadó körülmények mellett különös figyelemmel kell mérlegelni az elkövető anyagi helyzetét, úgyszintén a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyt” (Btá. 35. §). A javaslat abból indul ki, hogy a büntetés kiszabásáról szóló általános rendelkezés is felöleli ezeket a különleges szempontokat. Másfelől, ha külön rendelkezünk a pénz- büntetés kiszabására irányadó sajátos körülményekről, a többi mellékbüntetés kiszabásánál irányadó sajátos szempontokról sem hallgathatna a javaslat. Ilyen szabályozást azonban a Btá. sem ad, s ilyen igényt a bírói gyakorlat sem támaszt a törvényhozással szemben. 2. A pénzbüntetés mértékét a 45. § határozza meg. A javaslat — miként a Btá. — 50 000 forintban állapítja meg a pénzbüntetés legmagasabb összegét, az alsó határt azonban tíz forintról száz forintra emeli fel. Ennek az a magyarázata, hogy a bíróságok száz forintnál kisebb összegű büntetést na.gyon ritkán szabnak ki. A bíróságok általában komolytalannak tekintik az ennél kisebb összegű pénzbüntetést. Felfogásuk azért is helyeselhető, mert a pénzbüntetést indokolt élesebben elkülöníteni a szabálysértés miatt kiszabható pénzbírságtól. Megjegyzendő, hogy a pénzbüntetésnek a 45. §- ban megállapított legkisebb és legnagyobb mértéke vonatkozik mind a fő-, mind a mellékbüntetésként alkalmazható pénzbüntetésre. A 46. §-hoz ' # 1. A Btá. miniszteri indokolása szerint a pénz- büntetésnek az a rendeltetése, hogy vagyoni hátránnyal sújtsa az elkövetőt. Olyan vádlottal szemben tehát, akinél már eleve ki van zárva a pénzbüntetés megfizetése, vagyoni hátrány alkalmazása nem lenné helyénvaló. Pénzbüntetést tehát olyan elkövetővel szemben indokolt kiszabni, akinek megfelelő keresete, jövedelme vagy vagyona van. Ezt a szempontot a Btá. azonban csak a mellékbüntetésként kiszabható pénzbüntetés vonatkozásában méltányolja. Erre az álláspontra helyezkedik a javaslat is. Ti., ha főbüntetés esetében előfeltételként kívánnék meg a megfelelő keresetet stb., akkor a kedvezőtlen
