Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
102 tani minden olyan hatóság intézkedésének, amely büntető eljárási cselekményre jogosult. Tehát nem csak a bíróságot, hanem az ügyészséget és a rendőrséget is ide kell sorolni. Büntető eljárási cselekménynek kell tekinteni pl. az elfogatóparancs kibocsátását, a tanúkihallgatást stb., azaz minden olyan intézkedést, amely áz eljárás előbbvitelére irányul. A javaslat a hatályos törvénynél jobban alá kívánja támasztani ezt a gyakorlatot, s ezért rendelkezik úgy, hogy az elévülést a hatóságnak az - elkövető ellen foganatosított büntető eljárási cselekménye szakítja félbe. Ez a szöveg világosan' kifejezésre juttatja, hogy csak az ügy előbbre vitelét célzó érdemi intézkedésnek van,, elévülést félbeszakító hatálya. Természetes, hogy ha a büntető eljárást előzetes kérdés eldöntése végett felfüggesztették, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ezt állapítja meg a (2) bekezdés. III. FEJEZET A büntetések és az intézkedések (34-63. §-ok) A bűncselekmény rendszerinti következménye a büntetés. Vannak azonban olyan esetek, amikor a társadalomra veszélyes cselekmény elkövetőjével szemben — sajátos személyi körülményei miatt — nem indokolt a büntetés alkalmazása. A büntetőjog természetesen ilyenkor sem mondhat le a társadalom’védelméről, s más megfelelő eszközhöz kénytelen nyúlni. Ehhez képest a III. Fejezet két Címre oszlik: Az I. Cím a büntetéseket, vagyis a büntetőjog „szabályszerű” eszközeit, a II. Cím pedig ^ a társadalomra veszélyes cselekményeket elkövető személyekkel szemben alkalmazandó intézkedéseket tartalmazza. E- CÍM A büntetések (34-59. §-ok) l A büntetésekről szóló Címet a büntetés céljának meghatározása vezeti be (34. §). Ezt követően a javaslat felsorolja a büntetések nemeit (35. §); majd külön-külön tárgyalja.az egyes fő- és mellék- büntetéseket (36 — 56. §-ok). végül a büntetés végrehajtását kizáró okokkal foglalkozik (57 —59. §-ok). Ez a rendszer a Btá-liuz képest két helyen jelent változást. A Btá, a büntetés célját a büntetés kiszabásáról rendelkező fejezet élén (50. § (1) bek.) határozza meg. A javaslat azért hozza azt előbbre, mert indokolt együtt tartani a célt és megvalósításának eszközeit, annál is inkább, mert itt nem csupán a bíróság által alkalmazott konkrét büntetés, hanem az absztrakt büntetés céljáról is szó van. A büntetés végrehajthatóságát kizáró okokat jelenleg nem a Btá., hanem életbeléptető jogszabálya: az 1950. évi 39. sz. tvr. (Btáé.) 23 — 26. §-a, illetőleg a Bpné. 29. §-a szabályozza. Ámde jobb, ha maga a Büntető Törvénykönyv sorolja fel azokat ; részint azért, mert a büntetés végrehajtásának legfontosabb alapefveit is a javaslat szabályozza, részint pedig azért, mert a büntetés végrehajthatóságát kizáró okok hordereje egyáltalán nem kisebb, mint a büntethetőségi akadályoké, ezek pedig szintén a büntető kódexben foglalnak helyet. A büntetés célja A 34. (j-hoz 1. Hogy mi a büntetés, talán még a bűncselekmény fogalmánál is vitatottabb kérdés. Meghatározásáról a büntető kódexek rendszerint le is mondanak. De szükségtelen is lenne a büntetés fogalmi elemeinek törvényi felsorolása, hisz a gyakorlati jogalkalmazásban nincs különösebb jelentősége ennek az elméleti problémának. A Büntető Törvénykönyv elvi megalapozása szempontjából sokkal nagyobb fontosságot kell tulajdonítani annak, hogy milyen célból helyez kilátásba büntetést a törvényhozó, s adott esetben mi végett kell azt a bíróságnak alkalmaznia. E kérdés megválaszolása körül is éles, s mindmáig le nem zárt vita alakult ki a büntető jogtudományban. A probléma borderejét mr sem igazolja jobban, mint az a-tény, hogy a kérdésre adható válaszok alapján különülnek el egymástól a legismertebb büntetőjogi elméletek és iskolák. Vannak, akik a büntetés célját a megtorlásban vélik felismerni (ún. abszolút elméletek), abból kiindulva, hogy a büntetés jogalapja az igazságosság. Mások a hasznosságot tekintik a büntetés jogalapjának, s ebből folyóan többnyire a megelőzést tartják helyes büntetési célnak (ún. relatív elméletek). Vannak végül olyanok, akik megpróbálják a két előbbi felfogást összeegyeztetni (ún. egyesítő elméletek), a büntetés jogalapjául elfogadják az igazságosságot és a hasznosságot egyaránt, következésképpen a büntetésnek is többes célt: megtorlást, megelőzést, javítást tulajdonítanak. A szocialista jogtudomány tanítása szerint a büntetés mindig magában foglalja a bűntettes megfosztását valamiféle javaktól (személyes szabadságától, egyes jogaitól, vagyonától, egészen kivétel»! esetben életétől stb.), s ebben az értelemben a büntetés valóban bűnhődés. Másfelől világos az is, hogy a büntetésnek mindenkor megvolt és mindig megvan mind az általános, mind a különös megelőző hatása. Ez tárgyi és bennrejlő tulajdonsága a büntetésnek függetlenül attól, hogy a törvényhozó tudatára ébredt-e a büntetés eme
