Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
74 évi 16. sz.tvr., amely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának „Alapokmányát” tartalmazza. Az alapokmány bevezetője hangsúlyozza, hogy az aláíró' népek „a szocialista nemzetközi munka- megosztás következetes megvalósítása alapján, a szocializmusnak és a kommunizmusnak államaikban vak) felépítése és a tartós világbéke biztosítása érdekében” fejlesztik a sokoldalú gazdasági •együttműködést, és nyilvánítják ki azt a készségüket, hogy „az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján minden más állammal is — tekintet nélkül társadalmi és államrendszerükre — fejlesztik gazdasági kapcsolataikat.” Ezzel szemben az imperializmus oldalán teljes mértékben érvényesülnek a kizsákmányoló és népelnyomó tendenciák: a gyarmatok feudális viszonyainak a konzerválása. A gyarmati rendszer, a gazdasági alárendeltség, a függőségi viszony fenntartása érdekében az imperializmus minden eszközt igénybe vesz : a diplomáciai, a gazdasági nyomástól kezdve a nyers erőszakig. Az imperializmus ezért a gazdasági elnyomás biztosítására fegyveres alakulatokat is szervez és tart fenn. Tapasztalat — és erre az ellenforradalmat követően disz- szidált magyarok is példát szolgáltattak —, hogy az imperializmus ezekbe az alakulatokba nagy számban toborozza be az idegenbe vetődött, kalandkereső vagy éppen megfelelő munkalehetőség, alkalmaztatás híján kallódó, legtöbbnyire mindenből kiábrándult embereket. A magyar nép, amely saját sorsán tanulta meg becsülni a társadalmi haladást, joggal és alappal ítél el minden olyan magatartást, amely a haladás ellen irányul, s e magatartás társadalomra veszélyességének helyesen felismert foka alapján joggal tiltja el és fenyegeti büntetéssel azokat a magyar állampolgárokat, akik társadalmi felfogásunkkal, megítélésünkkel szembeszegülve a népek elnyomására szervezett fegyveres alakulatba Önként belépnek. Ezért tartalmazza a javaslat 136. §-a a „Bűntett a népek szabadsága ellen” elnevezésű új tényállást. b) Az 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 75. §-a a szülők kötelességévé teszi, hogy gyermekük nevelésénél arra törekedjenek, hogy „az egészséges, művelt, erkölcsös, népéhez hű, hazáját szerető, a szocializmus építésében hasznos munkával közreműködő emberré váljék”. A 76. § és az azon alapuló bírói gyakorlat (L. В. XXI. számú polgári elvi döntése) értelmében igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy — különélés esetén — melyik .szülő neveli a gyermeket. A gyermek (fiatalkorú) neve-, lése büntetőjogi védelmének fokozása, teljesebbé tétele ezért megkövetelte, hogy a hatályos jogban hiányzó ily büntetőjogi szabály nyerjen megfogalmazást. Ez történt a „Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása” elnevezésű bűntettel (273. §). c) A büntetőjog szerepe az emberi szabadság és méltóság védelmében kétirányú: egyfelől feláll.tja a szabadság korlátáit, másfelől bűncselekménnyé nyilvánítja a szabadság megsértésének egyes eseteit. Az ember cselekvési szabadságának biztosítására a javaslat a hatályos joggal ellentétben általánosan fogalmazott törvényi tényállást fogalmaz meg (Kényszerítés, 261. §). Álláspontja szerint ugyanis az egyes szabadságjogokat oltalmazó törvényi tényállások nem nyújtanak teljes védelmet; az emberi szabadságnak több az oldala, tartalma, mint ahány szabadságjog oltalmára külön törvényi tényállás megalkotása szükséges és lehetséges. d) Az élet és testi épség elleni bűntettek körében a javaslat a hatályos joggal szemben a jog- tárgy hatékonyabb védelme érdekében nemcsak azoknak nyújt védelmet, akik mások felróható magatartása miatt sérültek meg, hanem mindenkinek, aki az életet, vagy a testi épséget közvetlenül veszélyeztető helyzetbe került (259. §); végül e) az ifjúság elleni bűntettek körében a javaslat nem elégszik meg azzal, hogy büntetéssel fenyegeti azokat, akik mint a gyermek, illetőleg fiatalkorú nevelői vagy felügyelők kötelezettségüket oly mértékben mulasztják el, hogy ezáltal a gondjukra bízott gyermek, illetőleg fiatalkorú szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztetik, — hanem abból az elvből kiindulva, hogy a társadalmunkban a fiatalkorúak nevelése az egész társadalom ügye, s ezért mindenkitől elvárható, hogy ilyen személyeket a szocialista társadalom együttélési szabályait durván megsértő életmódtól óvjon, büntetéssel fenyegeti mindazokat, akik gyermeket, illetőleg fiatalkorút bűntett elkövetésére, vagy züllött életmód folytatására rábírni törekszenek, függetlenül attól, hogy a gyermek, illetőleg fiatalkorú nevelésére vagy felügyeletére kötelezettek-e vagy sem, (274. § (2) bek.). A javaslat azonban úgy véli, hogy a büntetőjogi felelősséget csak ott kell kiterjeszteni, ahol a jogilag védett tárgy jelentősége, jellege, a támadás természete stb. a szélesebb körű pönalizálást indokolja. Általánosságban tehát a büntetőjogi felelősség kiterjesztésének nincs meg a szükségessége. Ez az álláspont érvényesül a javaslatban következetesen akkor is, amikor a büntetőjogi felelősség fenn- vagy fenn nem forgását a bűnösség foka alapján kell megítélni: A hatályos jog — Btá. 11. § — szabályozása szerint általában büntetni kell a gondatlanságból elkövetett bűntettet is, kivéve ha a törvény csak a szándékos elkövetést bünteti. Ez a szabályozás azonban nem veszi figyelembe, hogy a szándékos és gondatlan elkövetés között lényegi, minőségi különbség van. Indokolatlan tehát általában kiterjeszteni a büntetőjogi felelősséget valamennyi bűntett gondatlanul elkövetett alakzatára (természetesen csak ott, ahol a gondatlan elkövetés fogalmilag nem kizárt), s kivételként kiemelni egyes bűntetteket, hanem fordítva: az egyes bűntettek absztrakt társadalomra veszélyességi
