Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
Indokolás a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvének javaslatához ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS 1. Az új Büntető Törvénykönyv javaslata része annak a jogalkotó munkának, amely a Magyar Népköztársaság jogrendszerének kiépítését tűzto ki feladatául, s amely tevékenység az 1949. évi XX. tv-ben foglalt Alkotmány létrehozásával vette kezdetét. Az új Büntető Törvénykönyv kodifikációja az 1953. decemberében hozott 514/15/1953. Mt. sz. határozat nyomán indult, amely az igazságügyminiszter vezetésével kormánybizottságot létesített a Büntető Törvénykönyv megalkotására. A kormánybizottság munkáját 1954. januárjában kezdte meg, s abba különböző állami szerveket és tudományos intézményeket vont be : a Legfelsőbb Bíróságot, a Legfőbb Ügyészséget, a Belügyminisztériumot, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetét, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a szegedi és pécsi tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát. A kodifikációs munkát az 1956." évi ellenforradalmi események megszakították. Az ellenforradalom leverése után, 1957. őszén, elméleti és gyakorlati jogászokból alakított-munka- bizottság közreműködésével vette kezdetét az az erőteljesebb kodifikációs munka, amelynek eredményeként az Igazságügyminisztérium 1959. júniusában elkészítette a Büntető Törvénykönyv első tervezetét. Ezt a tervezetet hatóságok, tudományos intézmények megvitatták. A vita során elhangzott észrevételek alapján a tervezetet egy elméleti és gyakorlati jogászokból álló újabb bizottság az Igazságügyminisztériumban újból megtárgyalta és az észrevételek alapján módosította. Ily előzmények után született meg a Büntető Törvénykönyv második tervezete, amelyet az Igazságügyminisztérium a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3131/1900. számú határozata alapján nyilvános vitára bocsátott. A jogszabálytervezetek széleskörű megvitatása a jogszabályalkotásnak olyan szocialista módszere, amelynek hazánkban ma már hagyományai vonnak. Ismeretes pl. az a széleskörű vita, amely 1958- ba?r a Polgári Törvénykönyv tervezete körül kialakult. Ez a módszer alapvetően különbözik a burzsoá államokban szűk körben rendezett jogszabályviták- tól. Nálunk intézményesen történik gondoskodás arról,hogy a megvitatás tárgyát képező jogszabály- tervezet minden érdeklődőhöz eljusson, és így a vita valóban széles körben bontakozhassék ki. E cél érdekében a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány említett határozatával az Igazságügyminisztérium mellett a Magyar Jogász Szövetséget is megbízta a ruta szervezésével. A vita valóban országos méretekben folyt : a fővárosban és valamennyi megyei székhelyen több mint nyolcvan ankétot tartottak. Az aiikétok igen látogatottak voltak: a büntető jogtudomány elméleti művelői, valamint a gyakorlati szakemberek, bírák, ügyészek, ügyvédek, vállalati jogászok egyaránt nagy számban vettek részt valamennyi ankét on. A vita egyben igen aktív is volt: jóformán a tervezet valamennyi szakaszához érkezett észrevétel. Az észrevételek igen konstruktívak voltak: számos észrevételt a javaslat elkészítésénél hasznosítani lehetett. Széleskörű vita folyt a jogi szakirodalomban is. A vita során beérkezett valamennyi észrevételt az Igazságügyminisztérium feldolgozta. Elbírálásukkal az igazságügyminiszter külön bizottságot bízott meg. E bizottság állásfoglalásainak figyelembe vételével született meg a Büntető Törvény- könyv javaslata, amely a tervezetet számos vonatkozásban módosította. II. Új büntető törvénykönyv' alkotásának a szükségessége már a felszabadulást követően nyomban felmerült. A magyar büntető törvényhozás abban az időben azonban természetszerűen nem kezdte meg és nem is kezdhette munkáját új bűn
