Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-23 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről

1 11 intézkedése nyomán már a korábbi években megvalósult. A javaslat a továbbképző iskolát mindezekre figyelemmel, az alsófokú oktatás szerves részeként beilleszti az oktatási rendszer keretei közé. A továbbképző iskola azt a célt szolgálja, hogy azok a tanköteles korban levő gyermekek, akik az általános iskola elvégzése után középfokú oktatásban vagy szakmunkás-tanuló képzésben nem vesznek részt, illetve nem állanak napi 4 órát meghaladó munkaviszonyban, elméleti és gyakorlati továbbképzésben részesüljenek. Szakmunkás-tanulók képzése (A 9. §-hoz) A felszabadulás előtti Magyarországon az ipari tanulók képzése másodrendű kérdésként szerepelt. A felszabadulás után népi demokráciánk elsőrendű kötelességének tekintette az ipari tanulók helyzetének megjavítását és képzésük szakmaikulturális színvonalának emelését. Ezt a változást jelezte az iparos tanulókról és a kereskedő tanulókról szóló 1949. évi IV. számú törvény, majd az e törvényt kiegészítő és végrehajtó számos egyéb újabb jogszabály. Az a körülmény, hogy az ipari tanulók képzése ma már a gyakorlati szakmai ismeretek mellett a tanulók számára jelentős elméleti tudást és számottevő általános műveltséget is nyújt, természetszerűleg kívánta meg, hogy a javaslat az ipari tanuló képzést beillessze az oktatási rendszer keretei közé. A javaslat egyébiránt az ipari-tanuló képzés helyett a szakmunkás-tanuló képzés elnevezést használja, ezzel is utalva arra a fejlődésre, amely ezt a képzési formát az ipar mellett egyéb népgazdasági ágainkra is kiterjesztette, így például a mezőgazdaságra, az erdőgazdaságra és a kereskedelemre is. A (4) bekezdés utal arra, hogy a szakmunkás-tanuló képzést külön jogszabályok rendezik. A javaslat ezzel azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a szakmunkástanuló képzés jelenlegi rendszerét nem kívánja érinteni. Középfokú oktatás (A 10. §-hoz) A 10—16. §-ok határozzák meg a középfokú oktatás rendszerét és ennek keretében szabályozzák a gimnáziumok és szakközépiskolák feladatait, oktatási célkitűzéseit és működését. Középfokú szakképesítést nyújtanak továbbá a jelenleg működő és a javaslat által változatlanul fenntartott technikumok is, amelyekről a javaslat 17. §-a és 35. §-ának (2) bekezdése tartalmaz részletes rendelkezéseket. (A 11—12. §-hoz) Középfokú oktatásunk eddigi tapasztalatai arra mutatnak, hogy meg kell szüntetni a középfokú oktatásban az elméleti és a gyakorlati irányú képzés merev különválasztását. Erre vannak figyelemmel a javaslat 11—12. §-ai, amelyek meg kívánják őrizni a gimnázium elsődlegesen elméleti jellegét, de egyidejűleg azt a törekvést fejezik ki, hogy a gimnáziumi oktatásban is szorosabb kapcsolatot kell teremteni a termeléssel és a gyakorlati munkával. A gimnáziumi tanulók egy része tanulmányainak befejezése után nem folytat felsőfokú tanulmányokat, hanem a termelőmunkában helyezkedik el. Ennélfogva a gimnáziumi oktatásnak a tanulókat erre is hatékonyan elő kell készítenie, nem szólva arról, hogy a felsőfokú tanulmányokban is nélkülözhetetlen a gyakorlatnak és az életnek bizonyos komolyabb ismerete. Mindezek érdekében a 12. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gimnázium oktató-nevelő és szakmai előkészítő munkáját a képzés szakirányának meg-