Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-21 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság második ötéves népgazdaság-fejlesztési tervéről az 1961. január 1-től 1965. december 31-ig terjedő időszakra

s g) Könnyűipar 36. §. A textilipar termelését a lakosság és a külkereskedelem várható igényéhez alkalmazkodva, 1965-ben 1960hoz képest 30—32 százalékkal, a textilruházati ipar termelését 34—36 százalékkal, a cipőipar termelését 22—24 százalékkal kell fokozni. A termelés mennyiségi növekedése mellett — az öltözködés kulturáltságának fokozása érdekében — célszerűen bővíteni kell a választékot, javítani kell a termékek minőségét, fokozni kell a textilipari nyersanyagokon belül a kiváló tulajdonságú szintetikus szálak felhasználásának részarányát. A termelés növelését legnagyobbrészt a meglevő üzemekben nagyteljesítményű új gépek beállításával, az üzemterület gazdaságosabb kihasználásával, a technológiai folyamatok és szervezési formák korszerűsítésével kell elérni. 37. §. A pamutfonodákban magasabb műszaki színvonalat jelentő eljárásokat kell bevezetni, a pamutszovödékben az automata gépek részarányát 10 százalékról 25—26 százalékra kell emelni. A nyomó- és kikészítő berendezéseket a pamutszövet termelés növelésével összhangban kell bővíteni. A Szegedi Textilműveket nagyteljesítményű vertikális üzemmé kell fejleszteni úgy, hogy az üzem 1965-ben 33—34 millió négyzetméter pamutszövetet tudjon előállítani. A gyapjúipari fésűsfonodákban a korszerűtlen, nagy helyigényű gépek kicserélésévei a meglevő üzemterületen 33—35 százalék kapacitás növekedést kell elérni. A len- és kenderipar elsődleges feldolgozó üzemeit, a munkakörülmények további javításával együtt kell fejleszteni. Folytatni és egyre szélesebb körűvé kell tenni a rostfeldolgozás során keletkező hulladékanyagok gazdaságos feldolgozását. A tervidőszakban végre kell hajtani a Szegedi Kenderfonógyár rekonstrukcióját. 38. §. A cellulóz- és papírgyártás hazai nyersanyagbázisra épülő nagyarányú fejlesztését kell előirányozni. A papíripar hazai nyersanyagellátásának jobb megalapozására fel kell használni a cellulózegyártásra a szalmát, rizsszalmát, nyárfát és más hazai magas cellulóz tartalmú növényeket is. Cellulóztermelésünk a Dunai Szalmacellulózgyár megépítése és a Csepeli Papírgyár bővítése után 1965-ben mintegy háromszorosát érje el az 1960. évi termelésnek. A papírtermelés 1960-hoz képest mintegy 70 százalékkal, 235—240 ezer tonnára növekedjék. A papírtermelés növekedését a meglevő üzemek rekonstrukciójával kell biztosítani, ezenkívül Sztálinvárosban üzembe« kell helyezni az új szalmacellulozgyár mellett két papírgyártó gépet is. A nyomdaipar termelését tovább kell növelni. A könyvnyomtatás 1960-hoz képest kb. 28—29 százalékkal növekedjék. A nyomdaipari termelést a meglevő üzemek korszerűsítése útján kell növelni. 39. §. A bútorgyártást 1965-ben 1960. évhez viszonyítva 78—80 százalékkal kell növelni, főleg a meglevő üzemek rekonstrukciója és a kapacitások jobb — több műszakos — kihasználása útján. Növelni kell a félautomata és automata gépek beállításával a gépi munka arányát is. Jelentősen fokozni kell a bútorgyártáshoz felhasznált hazai nyersanyagok mennyiségét és választékát. Hazai nyersanyagbázison tovább kell fejleszteni a farost- pozdorja- és forgácslemezgyártást. A termelés 82 ezer köbméterre való növelésével jelentős faimport megtakarítást kell elérni. Bővíteni kell a Mohácsi Farostlemezgyárat. h) Élelmiszeripar 40. §. Az élelmiszeripar termelését a mezőgazdasági termeléssel és a felvásárlással, valamint a lakosság át-