Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
144 A-kifejtett elveknek felel meg a 41. § (1) bekezdésében foglalt az a szabály is, amely szerint a szerv felelőssége általában csak a költségvetésben meghatározott összeg erejéig terjed. A felelősségnek ez a pénzügyi szabályokkal összhangban álló korlátozása azonban korrekcióra szorul. Ezt a jóhiszeműen jogokat szerző személyek védelme, valamint a kártérítésre, megtérítésre vagy kártalanításra jogosultak érdekeinek megóvása kívánja meg (41. § (i) bek.). A korrekció nemcsak a jogellenes magatartásért való felelősség körében kerül alkalmazásra, hanem alaptalan gazdagodás, valamint szükséghelyzetben okozott kár megtérítése, kisajátítási kártalanítás stb. esetén is. Felvételét a kisajátítás vonatkozásában a tulajdonnak a törvény keretei közötti védelme, a különböző megtérítési igények vonatkozásában pedig főként az indokolja, hogy az ilyen esetekre a költségvetésben nem lehet előre fedezetet biztosítani. Az így szükségessé váló fedezet biztosítását célzó eljárás rendezése pedig már nem a Polgári Törvénykönyvre tartozik (41. § (2) bek. ; 50/1953. (X. 23.) M. T. sz. rendelet 1. § (2) bek.); A költségvetési szerv képviselete vonatkozásában a javaslat némileg eltér a jelenleg hatályos 50/1953. (X. 23.) M. T. számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltaktól. Ez a szabály a képviselet rendjének meghatározását az illetékes miniszterre bízza, a javaslat viszont főszabályként a szerv vezetőjének képviseletét mondja ki, de lehetővé teszi, hogy jogszabály eltérően rendelkezzék (42. §). A szerv vezetőjének általános képviseleti jogkörrel való felruházását, továbbá az alkalmazottak eseti képviselőkként való elismerését lényegében az állami vállalat képviseletéről kifejtettek indokolják. 4 4. A szövetkezet. (43-67. §.) 9. A szövetkezeteknek igen nagy jelentőségük van a szocialista gazdaság kiépítésében, a szükségletek kielégítésének előmozdításában. Igen alkalmasak arra, hogy a kisárutermelőket átvezessék a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára ; hogy megnyissák előttük a kollektív, és nem az egymás rovására való meggazdagodás lehetőségét, és ezzel személyes vagyoni érdekeltségüket a népgazdaság érdekével összhangba hozzák ; hogy elősegítsék a termelés fokozását, gazdaságosságát és minőségi megjavítását a termelőszövetkezetek révén ; az áruforgalom megszervezését és lebonyolítását a földművesszövetkezeti hálózat útján ; olyan fontos szükségletek kielégítését, mint a lakásszükséglet, a lakásszövetkezetek segítségével. Mindez — arra is tekintettel, hogy a szövetkezet feltétlenül gazdasági tevékenységet fejt ki — indokolja, hogy a javaslat megállapítsa a különféle szövetkezeti fajták jogképességének és e jogképesség gyakorlásának legfontosabb közös szabályait. Az ebben a részben foglalt szabályok tehát valamennyi szövetkezeti típus vonatkozásában érvényesülnek. 10. Minthogy a különböző szövetkezeti típusok egymástól eltérő sajátosságokat is mutatnak, a javaslat nem törekszik arra, hogy a különböző típusú szövetkezetek eltérő sajátosságait részletezze. Nem kivétel ebből a szempontból a mezőgazdasági termelőszövetkezet sem, noha ennek a szövetkezeti fajtának a szocializmus építésében kiemelkedő szerepe van. Ezt kifejezésre juttatja a 43. § (1) bekezdésében foglalt felsorolás sorrendje, továbbá az a körülmény, hogy a szövetkezetekre vonatkozó általános szabályok megállapításánál a javaslat nagymértékben figyelemmel volt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sajátosságaira, hasznosította és a lehetőségadta korlátokon belül általánosította az ott alkalmazott és bevált megoldásokat. A részletekbe menő speciális szabályozás mellőzését viszont lehetővé tette az, hogy éppen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogviszonyait nemrég hozott külön
