Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
128 után kiskorúvá váljék, a szülői felügyelet alá visszakerüljön, a gyermeke pedig más törvényes képviselőt kapjon. Hasonlóképpen indokolt lehet a nagykorúság fenntartása annál a személynél, aki a gyámhatóság engedélyével cselekvőképtelen személlyel köt házasságot, vagy a tanács végrehajtó bizottságának felmentése nélkül feleségül megy az apja testvéröccséhez. Gyakorlatilag rendszerint a helyzet amúgy is az volna, hogy az érvénytelen házasság látszólagos fennállása idején, a 18. életév betöltését megelőzően tett olyan jognyilatkozatok esetében, amelyeket az érvénytelen házasságot kötő fél mint korlátozott cselekvőképes kiskorú nem tehetett volna meg érvényesen, a forgalom biztonsága érdekében a 237, § (2) bekezdésének alkalmazásával az eredeti állapot helyreállításának elrendelésétől el kellene tekinteni. Egy esetre azonban az érvénytelen házasságkötés nagykorúsító hatályát meg kellett tagadni, nevezetesen arra az esetre, ha a házasságot a bíróság a szóban forgó személy cselekvőképességének hiánya vagy a kiskorúság okából szükséges gyám- hatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelenné. Rendkívül visszás következményekre vezetne ugyanis, ha cselekvőképességet eredményeznének azok a házasságok, amelyek éppen a cselekvőképesség hiánya miatt vagy azért érvénytelenek, mert a korlátozottan cselekvőképes kiskorú a gyámhatóság engedélye nélkül kötötte meg a házasságot (12. § (2) bek.). Nem érinti a javaslat jelenlegi jogunknak azt a tételét, mely szerint az érvényes házasságnak a 18. életév betöltése előtti megszűnése a már megszerzett cselekvő- képességet nem befolyásolja. Korlátozottan cselekvőképes a javaslat értelmében az a nagykorú is, akit a bíróság ityen hatállyal helyezett gondnokság alá (13. § (1) bek.). A gondnokság alá helyezésre okot adó körülményeket a javaslat csak általánosságban sorolja fel ; az ilyen szükségképpen hiányos felsorolásnál nagyobb jelentőségű annak az állapotnak a meghatározása, amelynek megállapítása esetén a bíróság — tekintet nélkül arra az okra, amely ezt az állapotot előidézte — az alperest gondnokság alá helyezi. A netáni visszaélésekkel szemben garanciát jelent a bírói hatáskör, továbbá az a szabályozás, amely a bíróságnak elegendő útmutatást ad a döntéshez. A korlátozott cselekvőképesség hatályával járó gondnokság alá helyezés törvényes előfeltétele a nagykorúság, továbbá a belátási képesség csökkent volta. Ez utóbbinak tartósnak vagy időszakonként visszatérőnek kell lennie, továbbá ezenkívül nagymértékűnek — anélkül, hogy a belátási képesség teljes hiányáról lehetne szó. Ez ugyanis a 16. § (2) bekezdése szerint a teljes cselekvőképtelenséget eredményezi (13. § (2) bek.). Az állapot időszakonként visszatérő voltának követelménye nem jelenti sem a rendszeres, sem pedig az azonos időszakok eltelte után való visszatérést. Az ilyen állapot megszűnése vagy időszakos szünetelése a cselekvőképesség korlátozottságán nem változtat ; e korlátozottság mindaddig fennáll, amíg a gondnokság is fennáll, tekintet nélkül a gondnokság alá helyezett személy állapotára. Ezt tükrözi pl. a 18. § (3) bekezdése, amelynek szövege teljesen egyértelművé teszi, hogy az ott foglalt kivételes rendelkezést gondnokság alá helyezett személy jognyilatkozatára alkalmazni nem lehet. A gondnokság megszüntetése azonban a cselekvőképesség korlátozott voltát is megszünteti (13. § (3) bek.). A korlátozottan cselekvőképes kiskorú vonatkozásában a szülő vagy a gyám, a nagykorú vonatkozásában pedig a gondnok jogosult hozzájárulásával pótolni a cselekvőképesség fogyatékosságát (14. § (1) bek.). Ez a joguk csak a cselekvőképesség korlátozottsága alatt áll fenn ; annak megszűntével a még függőben lévő jog- nyilatkozatok tekintetében a cselekvőképessé vált személy jogosult dönteni. Ez a döntés ráutaló magatartással is végbemehet.
