Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
126 ismeri el a jogképesség általános korlátozását még akkor sem, ha jogképes személy maga tesz ilyen irányú nyilatkozatot. (8. § (з) bek.) A szövegből egyébként a minori ad maius következik, hogy a jogképesség teljes kizárását tartalmazó jognyilatkozat is semmis ; erről azonban — gyakorlati valószínűtlensége miatt — kifejezetten nem kellett rendelkezni. 2. Az ember jogképességének kezdő időpontját a törvény a fogamzás időpontjában állapítja meg (9. §). A javaslatban kifejezésre jutó felfogás szerint a jogképesség az olyan jogok vonatkozásában is az embert (és nem a méhmagzatot) illeti meg, amelyek még megszületése előtt keletkeztek. Ilyen esetben függő jogi helyzet áll elő, amely véglegessé azáltal válik, hogy létrejön a jogalany, vagy létrejötte meghiúsul. Ha létrejött, a jogok keletkezésük időpontjától illetik meg őt. A gyermek érdekét szolgálja továbbá az a jelenlegi jogunkban is ismert rendelkezés, amely gondnok rendelését írja elő akkor, ha az jogainak megóvása érdekében, különösen a gyermek és törvényes képviselője között felmerülő érdekellentét folytán szükséges (10. §). Az élveszületés mellett a javaslat nem tartalmaz vélelmet, tehát kétség esetén bizonyítani kell, hogy a megszületett élve jött világra. Ezt a megoldást az indokolja, hogy ha az élveszületés mellett kétséges esetekben — tehát amikor a gyermek nem maradt életben — vélelem szólna, akkor a gyermek pillanatnyi léte az öröklés körében igazságtalan eltolódásokat eredményezhetne. A fogamzás időpontjára vonatkozóan törvényes vélelem érvényesül (9. §). Ilyen vélelmet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952 : IV. tv. (Csjt.) 35. §-ának ( 2) bekezdése is tartalmaz : a gyermek születésétől visszafelé számított háromszázadik és száznyolcvankettedik nap közötti időben állapítja meg a fogamzás valószínű időpontját. A két vélelem között a különbség az, hogy a Csjt-ben foglalt vélelem a fogamzásnak nemcsak a kezdő, de befejező időpontját is megállapítja. Erre ott azért van szükség, mert az apaság kérdésének eldöntése mindkét időpont megállapítását szükségessé teszi. A Polgári Törvénykönyvben azonban a jogképesség kezdő időpontjának megállapításáról van szó, erre a célra pedig a fogamzás legkésőbbi időpontja megállapításának nem volna értelme. A kétféle vélelem között tehát a kérdés érdemét tekintve nincs különbség. A szabály rendeltetése indokolja azt a különbséget a két rokonvélelem között, hogy míg a Csjt. szabályai szerint a vélelmezett fogantatási idő előtt vagy után történt fogamzást csak a gyermek érdekében lehet bizonyítani, addig a javaslat megadja a lehetőséget arra, hogy nemcsak a gyermek, hanem az ellenérdekű fél érdekében is bizonyítani lehessen, hogy a fogamzás a szüléstől visszafelé számított háromszázadik napnál korábban vagy későbben történt. A családjogban ugyanis elsősorban a gyermek érdekeinek a védelme a cél, a polgári jogban viszont a gyermek érdekével egyenértékű az esetleges más örökösök vagyoni jogainak védelme. « A javaslat nem rendelkezik az ún. ,,még meg sem fogantak” jogi helyzetéről, és ezzel is kifejezésre juttatja, hogy a javaslat különrendelkezése hiányában a jogszerzés a fogamzás előtti időre nem hathat vissza. Számos más polgári törvénykönyvvel ellentétben a javaslat ,,A személyek” című részben nem foglalkozik a lakóhely kérdésével. A lakóhelynek polgári jogi viszonyokban — hasonlóképpen a székhelyhez — elsősorban mint teljesítési helynek van jelentősége. Ezért a lakóhelyről, illetőleg székhelyről a kötelmi jogi szabályok körében (elsősorban a 278. §-ban) van rendelkezés. /
