Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
123 felsorolja a visszaélés legtipikusabb és egyben legsúlyosabb, leginkább elítélendő változatait (5. § (2) bek.). Jelentős újítása a javaslatnak az 5. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés. Korábbi jogunkban a joggal való visszaélés szabályai hézagosak voltak annyiban, hogy nem tartalmaztak megoldást arra az esetre, ha a visszaélés valamely jog- nyilatkozat indokolatlan megtagadásában állott. A problémának az a lényege, hogy míg az aktív visszaélésnek vannak általános szankciói a polgári jogban (abban- hagyásra kötelezés, eltiltás, érvénytelenség és in integrum restitúció), addig a passzív visszaélésnek általános szankciója mindezideig nem volt. Az újabb bírói gyakorlatban már voltak bizonyos kezdeményezések az idevágó esetek rendezésére az 6. § (3) bekezdésében foglaltakhoz hasonló módon, sőt egyes esetekre szólóan ilyenfajta jogszabályi rendelkezések is találhatók (pl. a hiányzó bekebelezési vagy törlési engedélyt bírói ítélet pótolhatja). Átfogó tételes jogi alap hiányában azonban ez a gyakorlat, illetve szabályozás csak eseti jellegű volt, és számottevő ellenkező tendenciák is érvényesültek a bíróságok gyakorlatában. Ezért kellett az 5. § (3) bekezdését a javaslatba felvenni. A szöveg azonban megfelelően hangsúlyozza, hogy a jognyilatkozatot pótló bírósági határozat meghozatalára csak akkor kerülhet sor, ha a jogi hatás beálltához jogszabály kifejezetten jognyilatkozatot kíván meg, és ennek a nyilatkozatnak pótlását igen nyomós érdekek teszik indokolttá, főleg akkor, ha a jognyilatkozat megtagadásával fenyegetődzés zsaroló jellegű, ellen- értéktől van függővé téve stb.-Jelentősége lehet pl. ennek a szabálynak a lakáscseréhez való beleegyezés körében, a függő jogi helyzet perfektté válásához szükséges beleegyezés megtagadása esetén, vagy akkor, ha pl. a tulajdonostársak valamelyike indokolatlanul — a jog által megkívánt nyilatkozata megtagadásával megakadályozza a valamennyi tulajdonostárs érdekét szolgáló intézkedés meghozatalát. Egyébként azonban az 5. § (3) bekezdése általában nem használható arra, hogy a szerződéskötési kötelezettség esetei magánszemélyek terhére növekedjenek, és elvileg nem kerülhet sor ilyen határozat hozatalára akkor, ha a jognyilatkozat megtétele valakinek a legszemélyesebb jogai közé tartozik. A joggal való visszaéléshez, mint tiltott magatartáshoz egyébként az általános polgári jogi felelősségi szankciók kapcsolódhatnak : abbanhagyásra kötelezés, jövőre szóló eltiltás, érvénytelenség és in integrum restitúció, sőt — a szükséges további feltételek fennállása esetén — kártérítési következmények megállapítása. Átfogó jellegénél és jelentőségénél fogva a bevezető rendelkezések között szere- repel az ún. utaló magatartásokért való helytállást kimondó szabály is (6. §). Az emberi magatartásnak vannak olyan megjelenési formái, amelyek jellegüknél fogva nem sorolhatók sem a szerződéses, sem a jogellenes magatartásokon alapuló jogviszonyokat eredményező tipikus tények közé ; nem tükröznek egyértelműen szerződési akaratot, de nem minősülnek tiltott cselekménynek sem. Előfordul, hogy valaki az ilyen magatartásban bízva költekezik, vagy egyéb magatartást tanúsítva károsodik (pl. áron alul értékesíti holmiját, feladja állását stb.). Ha a bizalmat keltő fél szándékosan járt el, a károsodó fél pedig jóhiszemű volt, és a közönséges életfelfogás szerint az e bizalmon alapuló eljárása indokoltnak tekinthető, sor kerülhet érdeksérelmének teljes vagy részbeni megszüntetésére, feltéve, hogy eljárása nem minősíthető szerencsejáték-jellegűnek. Erdekkielégítésének alapja ebben az esetben a jóhiszemű bizalom más személy komolynak látszó szándékos magatartásában. Az utaló magatartásért való helytállás gondolata nem teljesen új jogrendszerünkben ; ez valósul meg pl. az időszakos szolgáltatásokra ( járadék, tartás) irányuló követeléseknek késedelmes jogérvényesítés miatt való elenyészésében, a rögtöni hatályú felmondás jogának megszűnésében az azonnali joggyakorlás elmulasztása folytán ; idevág az alakszerűségi hiányokat orvosló teljesítés elismerése, a szavatos
