Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről
109 Alapjában nem. változott ez a helyzet a tőkés osztálynak a XIX. század utolsó harmadában bekövetkezett megerősödésével sem. A felszabadulást megelőző évszázad osztályviszonyainak, gazdasági és politikai életének alakulása arra vezetett, hogy a fejlődő polgári osztály — alapjában a liberalizmus szellemében és többnyire német törvényhozási minták alapján — ki tudta ugyan építeni a kereskedelmi és váltójogot, és számos törvényt hozott a tőkés gazdaság, vállalati típusainak és szerződéseinek szabályozására (pl. 1875 : XXXVII. tv., 187ü : XXVII. tv., 1881 : XVII. tv., 1898 : XXIII. tv., 1908 : LVII. tv., 1908 : LVIII. tv., 1920 : XXX. tv., 1930 : V. tv.) — az általános érvényű polgári jog átfogó szabályozására azonban nem került sor. Az ipari tőkéseknek a feudalizmus maradványaihoz ragaszkodó nagybirtokosokkal való osztály szövetsége ugyanis a magánjogi törvénykönyv megalkotásának szintén nem kedvezett. A korabeli európai burzsoá tudomány színvonalára emelkedett magyar civilisztika művelői ugyan számottevő erőfeszítéseket tettek e törvénykönyv megalkotására, széles körben merítettek a német, később a svájci polgári jogi kodifikációs munkálatokból, az elkészült tervezetek azonban nem emelkedtek törvényerőre. így 1871. és 1891. között résztervezetek készültek. 1900-ban elkészült egy tervezet, ez azonban szerkezetileg nem volt egységes, és nem is volt alkalmas arra, hogy a törvényhozás alapjául szolgáljon. A további munkálatok eredményeképpen 1913-ban készült el a második szöveg ; ezt az országgyűlésnek be is nyújtották. A parlament a tervezet átvizsgálására bizottságot küldött ki ; ez készítette el az 1915. évi törvénytervezetet, amelyet azonban nem fogadtak el. A törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben újrakezdődtek ; e munka eredménye lett az 1928. évi magánjogi törvénykönyv-javaslat (Mtj.), amelynek célkitűzése az indokolás szerint elsősorban az volt, hogy minél közelebb kerüljön ,,az ezeréves jogfejlődés eredményét alkotó nemzeti szokásjogunkhoz”, másfelől — főként a kötelmi jog területén — az 1915. évi tervezet szövegét igyekezett követni. A célkitűzés tehát szerény és reakciós irányú volt. Ez a konzervatív célkitűzés azonban nem gátolta meg a javaslat készítőit abban, hogy merítsenek a modern kapitalizmusnak a törvényesség lazítását eredményező jogalkotási módszereiből. A német BGB generálklauzulái, a svájci ptk.-nak a bíró jogkörét tágító tendenciája egyaránt szerephez jutottak. A szabadjogi iskola hatása is megfigyelhető, nemkülönben a burzsoá rendszer alapjait nem érintő kérdésekben — különösen a háztulajdonosoknak — engedményekre is kapható ún. „szociális jog” befolyásais. Mindezek a hatások az akkori kizsákmányoló társadalom politikai és gazdasági válságai, mélyreható ellentétei közepette arra irányultak, hogy a bíró lehetőleg szabad kezet kapjon a fennálló rend szolgálatára, és merev jogszabályok ebben ne gátolják. A modern kapitalizmus igényei ebben a vonatkozásban találkoztak a bíróalkotta jogot kívánó feudális eredetű magyar jogászi hagyományokkal. A javaslatot az igazságügyminiszter benyújtotta ugyan az orsszággyüléshez, de törvényerőre emelése ismét elmaradt. A nagybirtokos osztály mindvégig ragaszkodott a régi kiváltságok maradványait őrző jogintézményekhez (pl. a hitbizományhoz), sőt ezeket az intézményeket a Horthy-uralom még igyekezett megbízható csatlósaira (kulákokra, csendőrökre, szolgabírákra stb.) is kiterjeszteni (a hűbéri adományozáshoz hasonló formák között adományozott, személyes hűségre kötelező kötött vitézi telek, a gyakorlatba át nem ment hitbizományi kisbirtok intézménye). Ragaszkodtak a családi és öröklési jogban meglevő azokhoz a rendi eredetű megkülönböztetésekhez, amelyekről az 1928. évi Mtj. indokolása állapítja meg, hogy ,,az egész művelt világon” „alapot adnak arra, hogy jogunkat az elmaradottság, a középkori színvonal vádjával illessék” stb., majd eljutottak a formális jogegyenlőség illúziójával is nyíltan szakító ún. fajvédelmi törvényekhez. Megnehezítette az