Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.

1958-4 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről

94

596. §. (i) A kötelezettség megszűnik a kötelezett halálával, továbbá ha az a cél, amelyre a szolgáltatást fordítani kell, megvalósult vagy megvalósítása többé nem lehetséges.

(2) Ha a kötelezettség a cél megvalósulása vagy meghiúsulása miatt szűnt meg, a fel nem használt szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.

597. §. Az alapítványrendelést közérdekű célra való kötelezettségvállalásnak kell tekinteni.

ÖTÖDIK RÉSZ.

Öröklési jog.

I. CÍM.

Az öröklési jog általános szabályai.

LI. FEJEZET.

Általános szabályok.

Hagyaték, örökség, öröklés.

598. §. Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés).

599. §. (1) Örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet.

(2) Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó.

(3) Ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll. Az állam törvényes örökös.

Kiesés az öröklésből.

600. §. Kiesik az öröklésből

a) aki az örökhagyó előtt meghal ;

b) aki a hagyatékot az öröklés meg- " nyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg ;

c) aki az öröklésre érdemtelen ;

d) aki lemondott az öröklésről ;

e) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott ;

f) aki az örökséget visszautasította.

601. §. (1) Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak

között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

(2) Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házas- társak között életközösség nem állott fenn, kivéve ha a körűimén}'ékből az következik, hogy az örökhagyó vég- intézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni.

Érdemtelenség.

602. §. (1) Érdemtelen az öröklésre,

a) aki az örökhagyó életére tört ;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte ;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

(2) Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta.

(3) Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy ki