Országgyűlési irományok, 1953. I. kötet • 1-42. sz.

1953-8 • Törvényjavaslat a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. tv. módosításáról

H. szám. 37 (2) Az előzetes letartóztatást írásbafoglalt határozattal kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell a terhelt személyének és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekménynek megjelölését, valamint az előzetes letartóztatás okát. (3) Fegyveres és rendészeti testületek tagjait tettenérés, úgyszintén szökés vagy szökés veszélye esetén kívül csak a katonai nyomozóhatóság veheti őrizetbe. (4) Az állam vagy állami vállalat alkalmazásában álló személy előzetes letartóztatásáról felettesét késedelem nélkül értesíteni kell.« 28. §. A Bp. 99. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek : »(1) A terheltet a 89. § a)—b) pontjaiban említett nyomozóhatóságok huszonnégy óráig tarthatják őrizetben. Ennek tartama az őrizetbevételtől számított huszonnégy órán belül adott ügyészi jóváhagyás alapján további negyvennyolc óráig meghosszabbítható. A terhelt hetvenkét órán túl csak ügyészi jóváhagyással elrendelt előzetes letartóztatás alapján tartható fogva ; ennek hiányában a terheltet szabadon kell bocsátani. (2) Az ügyész által elrendelt vagy jóváhagyott előzetes letartóztatás az előkészítő ülésig, de legfeljebb egy hónapig tart. Ha az ügy bonyolult volta indokolja, az előzetes letartóztatást a megyei ügyész további egy hónappal meghosszabbíthatja. (3) A Népköztársaság elleni bűntettek esetében az előzetes letartóztatás két hónapig tarthat. (4) Az előzetes letartóztatást két hónap eltelte után csak a legfőbb ügyész tarthatja fenn. (r>) A nyomozás során elrendelt előzetes letartóztatás miatt panasznak van helye a felettes ügyészhez.« 29. §. (1) A Bp. 100. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép : »(1) Ha a vádirat benyújtásakor a terhelt előzetes letartóztatásban van, a bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében három napon belül előkészítő ülésben kell határoznia.« (2) A Bp. 100. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti. 30. §. A Bp. 101. §-a hatályát veszti. 31. §. A Bp. 103. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(3) Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az a hatóság szüntetheti meg, amelynek a terhelt őrizetében van. Ha a terhelt előzetes letartóztatását nem az ügyész szünteti meg, a megszüntetésről az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell. A vádirat benyújtása után az előzetes letartóztatás megszüntetése felől a bíróság határoz.« 32. §. A Bp. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép : »Az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosult hatóság (98. §) indokolt esetben az előzetes letartóztatás elrendelése helyett a szabadlábon levő terheltnek megtilthatja, hogy lakóhelyét vagy lakását engedély nélkül elhagyja. Erről a hatóság indokolt határozatot hoz, amelynek tudomásulvételét a terhelt aláírásával igazolja. A tilalom megszegése esetén a terheltet előzetes letartóztatásba lehet helyezni ; erre a terheltet a tilalom elrendelésekor figyelmeztetni kell.« 33. §. A Bp. 106. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek : »(1) A nyomozás teljesítésének nem akadálya az, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a terhelt lakhelyének felkutatása iránt kell intézkedni ; ha pedig az eíjárás olyan bűntett miatt folyik, amelyre a törvény egy évi börtönnél súlyosabb büntetést rendel, a terhelt ellen elfogatóparancsot lehet kibocsátani. (2) A lakhely kutatás elrendelésére bármely nyomozóhatóság, az elfogatóparancs kibocsátására az ügyész — * a nyomozás iratainak az ügyészhez, illetőleg a bírósághoz való átadásáig pedig