Országgyűlési irományok, 1949. II. kötet • 52-68. sz.

1949-56 • Törvényjavaslat a polgári perrendtartásról

40 56. szám. (s) Az (i) bekezdés a) és b) pontja alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a kérdés : a) olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamelyik fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje ; b) a tanú családtagjának származására, házasságára, életbenlétére vagy elhalálozására avagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik. (*) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzőkönyvbe fel kell venni. («) Ha a tanút a jelen § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásba kötelezik, vagy a («) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető. 171. §. (1) Ha a tanú a 169. § értelmében nem hallgatható ki, vagy a 170. § alapján nem akar vallomást tenni, ezt a bíróságon a kitűzött határnap előtt is bejelentheti. A 170. § esetében a megtagadás okát a bejelentéssel egyidejűleg elő kell adni és egyben valószínűsíteni kell. A bíróság egyéb valószínűsítő adat hiányában a tanút a megtagadás okára nézve ki is hallgathatja. (a) Abban a kérdésben, hogy a tanúságtétel megtagadásának helye van-e (170. §), a kihallgatást foganatosító bíróság határoz ; határozathozatal előtt a feleket — ha jelen vannak — meg kell hallgatni. Ha a tanúkihallgatást megkeresés útján foganatosítják (202. §), a perbíróság a megkeresett bíróság határozatát — kérelemre — megváltoztathatja. A kérelemnek a tanú kihallgatására halasztó hatálya van. (») A perbíróságnak vallomástételre kötelező határozata ellen a tanú fellebbezéssel élhet. 172. §. (1) A tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál kihallgatása előtt nem lehet jelen s kihallgatása után osak a bíróság engedélyével távozhatik el. (*) A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire. 173. §. (1) A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni nevét, korát, születési és lakóhelyét, továbbá foglalkozását, valamint azt, hogy ,a felekkel milyen viszonyban van s hogy ennekfolytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult. («) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miként szerzett tudomást. (s) Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetében szembesítéssel kell megkísérelni. 174. §. (1) A tanú kihallgatása alkalmával a birtokában lévő okiratot, illetőleg annak a peres ügyre vonatkozó részét köteles a bíróság rendelkezésére megtekintés végett bemutatni, kivéve ha az okiratot perben nem álló harmadik személy nevében tartja birtokában. Ha a tanú az okirat bemutatását alaptalanul megtagadja,' a tanúságtétel megtagadásának következményeit (185. §) kell megfelelően alkalmazni. (a) A bíróság szükség esetén elrendelheti az okirat másolatának (kivonatának) az iratokhoz való csatolását. Ha a tanú a másolatot (kivonatot) csatolni nem tudja, annak elkészítéséről a bíróság gondoskodik. 176. §. (1) A kihallgatás után a tanú előtt jegyzőkönyvbe vett vallomását fel kell olvasni, kivéve ha a felolvasást sem a tanú, sem a felek nem kívánják.