Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-1 • A Magyar Köztársaság elnökének kézirata, mellyel az 1949. évi június hó 8-ára egybehívott 1949/53. évi országgyűlést megnyitotta

2 1. szám. politikai életből való eltávolítására vezettek. Minden kétséget kizáró helyesléssel döntött a nemzet függetlenségének megvédelmezésére, a dolgozók országépítő munkájának és szabadságának biztosítására irányuló békepolitika mellett, és ebből a helyeslésből oly egyértelműen, mint eddig még soha, a hűséges barátság és forró szeretet őszinte érzése áradt nagy felszabadítónk, a nemzetközi békefront dicsőséges vezetője, a Szovjetunió felé. Ez egyúttal helybenhagyását jelentette kormányunk külpolitikájának, amelynek lényege : szövetségi hűség és hálás barátság a Szovjetunió iránt, amelyben mi nemcsak országunk felszabadítóját tiszteljük és szeretjük, hanem minden népek békéjének és szabadságának erőskezű védelmezőjét is; az igazságosság és emberiesség nagy és tántoríthatatlan harcosát. Népünk, kormányunk vezetésével, a nemzetközi békefront egyik erőssége és az is akar maradni. Ez szabta meg eddig és szabja meg ezentúl is külpolitikánk irányát, mégpedig népünk osztatlan akaratából. Magyarország megrendíthetetlen barátságban és zavartalan jó viszonyban él a népi demokráciák országaival és népeivel. Őszinte szövetségi viszony fűzi hozzájuk és ez az egyre mélyülő jó viszony Kelet-Európa, a Duna-medence békéjének, gazdasági és kulturális fejlődésének nagy biztosítéka, de természetesen nem jelent elszigetelődést, mert Magyarország éppen a nemzetközi béke biztosítása és megóvása érdekeit tartván szem előtt, minden néppel, amely nem fenyegeti szabadságát és függetlenségét, becsületes jó kapcsolatokra törekszik. A magyar nép azonban május 15-én nemcsak az elmúlt országgyűlési időszak politikájáról mondott helyeslő ítéletet, hanem szavazatával az ország jövőjéről is döntött. Ujjongó lelkesedéssel, egyhangúan szavazta meg hazánk további fejlődését, iparunk és mezőgazdaságunk hatalmas megerősödését, a magyar kultúra virágzását és a dolgozók életszínvonalának jelentékeny felemelkedését biztosító öt éves nemzetgazdasági tervet, amelynek végrehajtásával a szocializmus alapjai teremtődnek meg hazánkban. Hasonló egyhangúsággal döntöttek a választók az új alkotmány kérdéséről is. Dolgozó népünk azt kívánja, hogy az országgyűlés mielőbb foglalja törvénybe, hogy köztársaságunk, amely valóban a nép köztársasága, alkotmányjogilag is népköztársaság legyen ; az erről szóló alaptörvény örökítse meg és védelmével is biztosítsa mindazokat az eredményeket és forradalmi vívmányokat, amelyeket népünk felszabadulása óta önfeláldozó munkájával és hősies küzdelmeivel kivívott. Es e mélyre ható történelmi változásnak szellemében biztosítsa, segítse országunk és dolgozó népünk további akadálytalan fejlődését, hogy hazánkban minél tökéletesebben megvalósuljon a szocialista társadalmi rend, amelyben ne legyen többé lehetőség arra, hogy ember az embert kizsákmányolja, amelyben mindenekfelett a dolgozó nép érdekeinek és hatalmának védelme s a jogok és kötelességek egészséges és igazságos összhangja az uralkodó elv. Kifejezésre juttatta dolgozó népünk a választások napján azt az akaratát is, hogy országának fegyveres felkészültsége hiánytalan legyen, hogy jól felfegyverzett és igazi hazafiságtól és a munkásnemzetköziség eszméjétől áthatott, a béke védelmére kiválóan alkalmas honvédsége legyen. A választók milliói honvédségünk iránt érzett határtalan szeretetről tettek tanúbizonyságot és ennek még külön is nyomatékot adtak szavazatukkal. A dolgozók milliói egyértelműen a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály erőskezű kipróbált vezetésére szavaztak és a választásokból mint vezérszólam hangzott ki népünk határtalan és mélységesen őszinte bizalma a Magyar Dolgozók Pártja, annak vezetője, a Népfront elnöke, Rákosi Mátyás iránt.«