Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.
1949-50 • Törvényjavaslat a büntető perrendtartásról
246 50. szám. védő a védelmet a fellebbezési eljárásban ellátni nem köteles, kivéve, ha a másodfokú bíróság és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság székhelye azonos. (*) A védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt védelméről megbízás útján gondoskodnak (51. §). 51. §. (1) Védőt elsősorban a terhelt bízhat meg. Ha a terhelt ilyen megbízást nem ad, védő megbízásáról törvényes képviselője, vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozója gondoskodhatik. (s) A terhelt a megbízást mind az általa, mind a más által megbízott védőtől megvonhatja. 62. §. (1) A védő a terhelt érdekében az eljárás bármely szakában szóval vagy írásban indítványokat és egyéb előterjesztéseket tehet. Az ügy iratait a bíróságnál és — ha az eljárás sikerét nem veszélyezteti — a nyomozás során is megtekintheti. (2) Azokat a határozatokat, amelyek ellen fellebbezésnek van helye, a védővel is közölni kell. IV. Fejezet. BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK. Bizonyítási eszközök felsorolása. 53. §. (1) Bizonyítási eszközök különösen a terhelt személyes nyilatkozatai, a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemle, okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. (2) Eskünek az eljárásban helye nincs. Tanúk. 54. §. (1) Tanúként azt kell kihallgatni, akinek az ügyről, a terhelt körülményeiről, továbbá az ügyben jelentős egyéb tényekről közvetlen észleleten alapuló tudomása van. (2) A tanúként megidézett személy köteles kihallgatása végett megjelenni és — ha a törvény kivételt nem tesz — vallomást tenni. (a) Az idézésben a tanút arra is fel lehet hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, könyveit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával. 55. §. (1) Nem lehet tanúként kihallgatni : a) a terhelt védőjét arról, amit a terhelt vele mint védőjével közölt ; b) azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása folytán helyes vallomás nem várható. (2) A jelen § ellenére tanúként kihallgatott személy vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető. 56. §. (1) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy a hivatali, illetőleg szolgálati titoktartás kötelezettsége alá esik. (2) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad. (3) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentésre az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, a minisztertanács rendelettel határozza meg. (4) A felmentésre irányuló megkeresésben azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, meg kell jelölni. (5) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető. 67. §• í 1 ) A tanúvallomást megtagadhatja : a) a terheltnek a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozója ; b) az, aki magát vagy a Btá. 29. §-ában megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben; c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette. (2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek meg-
