Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-42 • Az országgyűlés jogi bizottságának jelentése "a büntetőtörvénykönyv általános részéről" szóló 39. számú törvényjavaslat tárgyában

42. szám. 211 (2) \ közügyektől eltiltás megszabott tartama attól a naptól számít, amelyen a főbüntetés végrehajtása befejezést nyert vagy végrehajthatósága megszűnt. Ha feltételes szabadságrabocsátás esetében a próbaidő kifogástalanul telt el, az eltiltás megszabott i tartamát a szabadságrabocsátás napjától kell számítani. A főbüntetésként alkalmazott eltiltás az ítélet jogerőre emelkedésével veszi kezdetét. 42. §. Az elítéltnek azok a jogai, «^melyeket a közügyektől eltiltás esetén elveszítene, börtönbüntetésének végrehajtása alatt szünetelnek. 43. §. (i) A foglalkozástól való eltiltást ki lehet mondani azzal szemben, aki : a) szakképzettséget kívánó foglalkozása szabályainak megszegésével vagy azokban való járatlansága következtében követ el büntettet, b) foglalkozásának felhasználásával szándékos bűntettet követ el. (2) Ha az előbb említett valamely esetben egy évnél hosszabb tartamú börtönbüntetést alkalmaznak, vagy ha az elkövetőnek foglalkozásában meghagyása a társadalomra veszélyt jelent, az eltiltást ki kell mondani. 44. §. (1) A foglalkozástól eltiltást végleges hatállyal vagy egy évtől tíz évig terjedő tartamra lehet kimondani; a határozott időre szóló eltiltással kapcsolatban a szakképzettséget kívánó foglalkozás gyakorlásának újbóli megkezdését attól is függővé lehet tenni, hogy az eltiltott a foglalkozásához szükséges jártasságot az eltiltás megszabott tartamának eltelte után, meghatározott módon igazolja.. (2) A foglalkozástól eltiltás tartamának számítása tekintetében a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést (41. § (2) bek.) kell megfelelően alkalmazni. 45. §. (1) Azokban az esetekben, amelyekben ezt a törvény külön rendeli, a bűntett elkövetőjét — eddigi lakóhelyére tekintet nélkül — egy vagy több meghatározott községből (városból) vagy az ország területének meghatározott részéből ki lehet utasítani azzal a hatállyal, hogy ott még ideiglenesen sem tartózkodhatik. (2) A kiutasítást hat hónaptól öt évig terjedhető tartamra lehet kimondani ; tartamának számítása tekintetében a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést (41. § (2) bek.) kell megfelelően alkalmazni. 46. §. (1) A Magyar Népköztársaság területéről ki kell utasítani az elkövetőt, ha külföldi állampolgár és ha az eset összes körülményeit figyelembe véve, az országból eltávolítása kívánatos. (2) A kiutasítást végleges hatállyal vagy három évtől tíz évig terjedő tartamra lehet kimondani ; ebbe az időtartamba csak az az idő számít be, amelyet az elítélt a főbüntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése után külföldön töltött el. (s) A kiutasított a Magyar Népköztársaság területén még ideiglenesen sem tartózkodhatik. 47. §. (1) Halálbüntetés kiszabása esetén sem közügyektől vagy foglalkozástól eltiltásnak, sem kiutasításnak nincs helye. (2) Halálbüntetésnek kegyelemből átváltoztatása esetében utólag határozni kell a halál helyébe lépő főbüntetés mellett alkalmazandó mellékbüntetés kiszabása tárgyában is. IV. Fejezet. Javító-nevelő munka. 48. §. (1) Ha az elkövető társadalmi helyzetére, a bűntett elkövetésének okaira és általában az eset körülményeire tekintettel feltehető, hogy a büntetés célja szabadságelvonás nélkül is elérhető, a bíróság az elkövetőt börtönbüntetés kiszabása helyett egy hónaptól két évig terjedhető időre meghatározott természetű munka vég* zésére kötelezheti. 14»