Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

39. szám. 199 szabályozza kimerítően, hanem a bűntettekre vonatkozó első rész szabályaira utal és csak azokat az eltéréseket állapítja meg, amelyeket a kihágásokra nézve — a bűntettekétől elütő súlyukra és természetükre figyelemmel — meg kellett tenni. A 74. §-hoz. A kihágások csekélyebb jelentőségéből folyik, hogy a külföldön elkövetett kihágás általában ne legyen büntethető, kivéve, ha törvény vagy rendelet — az illető kihágás különleges természetére figyelemmel — a külföldön elkövetett kihágást is büntetendőnek nyilvánítja. A 75. §-hoz A 25. §-szal kapcsolatban már utalás történt arra, hogy a büntethetőséget megszüntető elévülés határidejét annál hosszabb tartamban kell megállapítani, minél súlyosabb az elkövetett bűntett. Ehhez igazodva, a 75. § a kihágás elévülési idejét egy évben állapítja meg. A 76. §-hoz. A szabadságvesztésbüntetések egységesítése nem terjedhet odáig, hogy a kihágás miatt alkalmazható szabadságvesztést ugyanazzal az elnevezéssel jelöljük meg, mint a sokkal súlyosabb bűntett miatt kiszabhatót. A 76. § tehát megtartja az elzárás intézményét, amelynek elnevezése a köztudatban is eléggé átment. Kihágási büntetésként rendeli alkalmazni továbbá a pénzbüntetést, az elkobzást, a foglalkozástól eltiltást és a kiutasítást ; a vagyonelkobzás és a közügyektől eltiltás azonban a kihágás jelentőségén messze túlmenő joghátránnyal sújtaná az elkövetőt. A § (2) bekezdése megfelel a 31. § rendelkezésének. A 77. §-hoz. Az elzárás leghosszabb tartama természetesen rövidebb, mint a börtöné, de attól is függ, hogy milyen erejű jogforrás nyilvánítja a cselekményt kihágássá. Ami a legrövidebb tartamot illeti, a 32. § (2) bekezdésének szempontja itt nem volt érvényesíthető, mert a rövid tartamú elzárásbüntetés nem olyan káros hatású, mint a rövid tartamú börtönbüntetés és mert hosszabb minimális tartam meghatározása túlságosan szigorú következményekkel járna. A helyes bírói gyakorlat módot találhat a rövid tartamú elzárásbüntetések nagy részének más intézkedésekkel való helyettesítésére. A 78—79. §-ohhoz. A most említett §-ok a pénzbüntetés legkisebb és legnagyobb összegére, átváltoztatására és a helyettesítő elzárás tartamára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek — a kihágások csekélyebb súlyából és sajátos természetéből eredő eltérésekkel — megfelelnek a bűntettekre vonatkozó szabályoknak. A 80. §-hoz. Kihágás esetén az elkobzás elvileg nem kötelező, hanem a bíróság belátásától függ. A kihágást megállapító rendelkezés azonban az elkobzást kötelezővé nyilváníthatja, amennyiben a kihágás természete és jelentősége ezt szükségessé teszi.