Országgyűlési irományok, 1949. I. kötet • 1-51. sz.

1949-39 • Törvényjavaslat a büntetőtörvénykönyv általános részéről

156 39. szám. helyett teljes rehabilitációt kell nyújtani, amely az elítéltet elvileg ugyanabba a helyzetbe hozza, mintha büntetlen előéletű lenne. A társadalom érdeke viszont szükségessé teszi, hogy az ilyen nagyhorderejű kedvezmény megadása szigorúan megállapított és komolyan ellenőrzött előfeltételek fennállásától tétessék függővé. Nem hagyja figyelmen kívül a javaslat a méltányosság szempontjait, sőt azokat fokozottan igyekszik érvényesíteni. Erre a törekvésre vall például a külföldön kiállott szabadságvesztés beszámításának kötelezővé tétele, a tévedés új szabályozása, az egész előzetes fogvatartás teljes beszámításának kötelezővé tétele, a büntetés feltételes felfüggesztésének kiterjesztése stb. A javaslat megalkotásánál irányadó volt az a körülmény is, hogy a büntető igazságszolgáltatás egész területén és annak minden fokán népi ülnökök működnek közre. Az így megszervezett büntet őbírós ig kezébe i ehát olyan törvényt kell adni, amely nem idéz fel szükségtelen jogi bonyodalmakat, kerüli a felesleges jogászi aprólékosságot, hanem e helyett világos és áttekinthető szabályozásra törekszik. E törekvés is közrejátszott abban, hogy a javaslat elejti a bűntett és a vétség között eddig fennálló megkülönböztetést, egységes szabadságvesztésbüntetést vezet be, megszünteti a büntethetőséget kiváló okok eddigi — inkább tudományos, mint gyakorlati jelentőségű — csoportosítását és kiküszöböli a személyes tulajdonságok és körülmények kihatása körül mutatkozó nehézségeket is. A javaslat a szocializmust építő társadalom védelmét tekinti hivatásának. Nyilvánvaló tehát, hogy mind az alapelvek megállapításánál, mind az egyes kérdések szabályozásánál figyelembe vette a szovjet szocialista büntetőjog alapvető tételeit és értékesíteni igyekezett azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a szovjet büntetőjogi tudomány és igazságszolgáltatás feltárt. II. RÉSZLETESINDOKOLÁS. f ELSŐ RÉSZ. A BŰNTETTEKRŐL. I. Fejezet. Bevezető rendelkezések. Az 1. §-hoz. Az 1. § (i) bekezdése — az általános indokolásban előadottaknak megfelelően — meghatározza a büntetőtörvények feladatát. Ez a megállapítás nem csupán a törvényjavaslatra (a következőkben : Btá.), hanem az összes büntetőjogi szabályokra vonatkozik, a Btá. hatálybalépése után még fennmaradó korábbi büntetőjogi rendelkezéseket — különösen az 'egyes bűncselekményekre vonatkozókat — tehát szintén a társadalom védelméhez fűződő követelmények/szem előtt tartásával kell alkalmazni. A (2) bekezdés megmondja, hogy mit kell a társadalomra veszélyes cselekmény alatt érteni. A Btá. által is magáévá tett, a büntetőjogi nyelvben általánosan elfogadott szóhasználat szerint nemcsak az aktív tevékenység, hanem a mulasztás, azaz valamely kötelesség nemteljesítése is cselekménynek tekintendő. A társadalomra veszélyes az 1. § (2) bekezdése szerint minden olyan cselekmény, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, illetőleg az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.